Alecton

         Ékkő Világ: Feltámad a Pokol

Sötét nap virradt a Földre. Nyugodni a kristály ékkövek közül a lelkiismeredtől senki nem tudott. Az időjárás sem kímélt senkit. Dörgött az ég, villámlott, zuhogott az eső az elpusztultak után. Egy este Steven a házból nézte az esőt, gondolkodva mi is történt. Majd egy hatalmas dörgéstől és az elé belacsapott villámtól rettenetesen megrémült. Fújt egyet és próbált megnyugodni. Ekkor egy sötét árny, mellkasán zöld ékkővel megragadta és az ágynak vetette. Kíséteties hangon szólt hozzá.
(Árny) - Emlékszel rám??!! Én vagyok az! Emlékezz rám!!
Steven megidézte a pajzsát és próbálta ellökni magától az árnyat ami fenyegette, de nem tudta. Mindíg akárhányszor is próbálta, a keze átment a támadó testén. A szellem tovább ordítozott.
(Árny)- Emlékszel ránk??!! Én vagyok az! Emlékezz ránk!!
(Steven) - Hagyj békén!
(Árny) - Hagytatok minket meghalni! Mi segítettünk nektek!!
Gránát, Amethyst és Gyöngy benyitott a házba és látták hogy Steven álmában rángatózva lebeg.
(Gránát) - Megint rosszat álmodik!
(Gyöngy) - Segítsünk neki!
Hiába rángatták, rázták, üvöltöttek rá, semmi. Majd Steven testén vágások és vér kezdett megjelenni.
(Árny) - Én vagyok az! Mi vagyunk az!
(Sv) - Ki vagy te?
(Árny) - Segíts felszabadulni! Én vagyok az!
(Sv) - Esküszöm segítek, csak mond meg mit csináljak.
(Árny) - Segíts!
(Sv) - De hogy? Ismersz valakit?
Ekkor előhúzott az ékkövéből egy alabárdot és átszúrta vele Steven testét. Steven felébredt az álomból, de hangosan ordított.
A kristály ékkövek próbálták megnyugtatni.
(Gt) - Nyugodj meg. Nincs semmi baj. Mi történt?
(Sv) - Megint az a sötét alak tűnt fel. Újból csak azt mondta, hogy segítsek és, hogy emlékezzek rá! Ők lehetnek?
(Gygy) - Ha igen akkor az álmaidon keresztül fel tudnád venni velük a kapcsolatot, hogy mit csináljunk. Gránát! Muszály segítenünk nekik! Ennyivel tartozunk!
(Gt) - Igazad van! Steven! Arra kérlek hogy aludj vissza és kérdezd meg hogy hol kezdjük.
(Sv) - Aaaaz....nem fog menni.
(Gt) - Miért?
(Sv) - Mert én kérdeztem. De csak ordított velem és rángatott!
(Gt) - Akkor mást kell kitalálnunk! De ne feledd, később úgy is muszály lesz beszélni vele.
Steven bólintott.
(Gt) - Addig is kezdjük a gyökereknél. Gyöngy! Te veled szorosabb kapcsolatba akart lépni. Tudsz valamit ami segítene?
(Gygy) - Sajnos nem. Én nem akartam, de lehet hogy jobb lett volna.....
(Sv) - Emlékeztek mit mondott Enhokhotonytián?
[vissza emlékezés]
[ (Eh) - Nincs mi amiért visszamenjek! Rózsa halott, az én Lapisom is meghalt!!! Miért mennék vissza?! ]
(Sv) - Akkor Lapist említette. Lehet hogy el kéne mennünk hozzájuk. Talán ha Lapist bevinném az álmomba, ő szóra bírhatná.
(Amethyst) - Ez jó ötlet!
(Gt) - Akkor menjünk, irány a pajta!
Eközben a hazai világban a gyémántok nem álltak le a megtorlás után sem. Fehér gyémánt a csata után, ahogy az Enhokhotonytiaiak összetört kristályaihoz lépve, egy új esélyről beszélt a töröttekhez. Hazavitte a Fehér ékkő világba a saját gyarmataira. Ahol személyesen vizsgálta a töredékekbe folytatott sötét folyadék átfolyását, ezzel elsötétítve az ékkövüket. Megjavították az Enhokhotonytiaiak ékkövét, és ketrecbe rakva várták az eredményt ami az újjáalakulás során következik be. Majd hirtelen fényleni kezdett az ékkő és kialakulni a test. Fekete,mozgékony,könnyed ezért gyors idegen szerkezetett kapott. A test izmai rendkívűl fejlettek és erőteljesek lettek. Gerincük meghosszabbodott és penge éles farok alakult ki. Foguk és karmaik tűhegyesek,és ezzel csupán a testükön kívüli fegyver nélkül is pillanatok alatt morzsává szabdalja az ellenéget. Ezek az újonnan átalakított ékköveket Ékkő Démonoknak nevezte Fehér gyémánt. Eleinte nem is mint bevethető különleges elit alakulat, hanem mint háziállatnak tartotta őket. Mindíg nyugodt szelíd hangon szólt hozzájuk, mint : "Kik az én kis Ékkő Démonaim?". Később úgy gondolta jobb lenne már bevetni őket, hogy milyen eredményt is képesek felmutatni. Még is lepődőtt az eredményen. A hazai világ régi ellenségét, Ékkő Démon áldozat, vagy katonái halála nélkül győzte le. Kiderült, hogy ezek a démonok mondhatni megállíthatatlanok. Tudta, hogy ha ezek öntudatra ébrednek az számára is elég veszélyes lehet. Ezért minden percben kordában kellet őket tartani. Valami elfoglaltságot is ki kellet találni nekik. Mert ha egyszer már belejöttek ebbe az öldöklésbe akkor valamit adni. Ekkor Fehér gyémántban megfogant az ötlet, hogy ne csak a Földön élő Kristály ékköveket pusztítsa el hanem minden élőlényt ami csak van. Ketrecbe zárva a hajójába vitte őket,de az indulást nem azonnal indította meg, hanem még az egyéb feladatait is ellátta. A kristály ékkövek elindutak Lapisékhoz. Steven bekopogott.
(Peridot) - Steven! Gyöngy! Gránát! Amethyst! De jó hogy ittvagytok!
(Sv) - Mi is örülünk Peridot,de...
(Pd) - Hé Lapiiiss!
(Lapis Lazuli) - Sziasztok!
(Pd) - Gyertek! Ezt nézzétek meg!
(Sv) - Rendben Peridot, de beszélnem kell Lapissal!
(Pd) - Öömm..oké, akkor gyertek ti.
Steven és Lapis elvonultak.
(Ll) - Miről akarsz beszélni Steven?
(Sv) - Volt egy álmom, amiben egy árny azt kiabálta , hogy segítsek rajta és hogy ő az.
(Ll) - Nem tudom mire gondolsz?
(Sv) - Hát korábban jártunk egy bolygón amit Enhokhotonytiának lett elnevezve.
Lapis ekkor lassan felnézett.
(Sv) - Nem ismersz egy olyan ékkövet akit Enhoaknak hívnak?
Lapis már teljesen meglepődött.
(Ll) - De ismertem egy ékkövet. Nagyon régen láttam utoljára.
(Sv) - Milyen közöd van vele kapcsolatban?
(Ll) - Hát még az ékkő háború előtt találkoztunk sokszor és.....hát.... beleszerettem. De miért? Életben van? (kérdezte nagyon érdeklődve, és energikusan)
Stevennek ekkor eszébe jutott a második háború. Hirtelen nagy fájdalom fogta el az ékkövénél, és markolni kezdte. Fájdalmában nyögni kezdett.
(Ll) - Steven mi a baj? Hogy segítsek?
(Sv) - A mi hibánk Lapis! Az Enhokhotonytiaiak segítettek rajtunk és ott haltak meg! Miattunk!
(Ll) - Halottak? (szomorúan lefordította a fejét)
Stevennek ekkor elmúlt a fájdalma.
(Sv) - De Lapis van esély rá, hogy életben vannak! Beszélned kellene az álmom beli árnnyal, mert szerintem Enhoak az.
Lapis bele egyezett.
(Ll) - Kezdjük!
Megfogták egymás kezét és aludni kezdtek. Hamar az álomvilágban találták magukat.
(Sv) - Valahol itt támad rám mindíg.
(Ll) - Várj! Rádtámad?
(Sv) - Igen. A végén pedig..megöl.
Ekkor egy erős ütés éri szemből Stevent. Az árny felkapta torkonragadva, és üvöltözni kezdett vele.
(Árny) - Segíts! Én vagyon az!! Emlékezz rám!
(Sv) - Várj! Hoztam valakit, aki tudna segíteni.... ottvan! (Lapisra mutat)
Az árny ránéz Lapisra és hirtelen elengedi Stevent.
(Árny) - Élsz. Te Élsz.
(Ll) - Te vagy az? (kérdezte kissé visszahúzódva)
(Árny) - Én vagyok? Ki vagyok én? ( a testére néz, és látja hogy olyan mint az érintésel bíró szellem)
(Ll) - Enhoak! Te vagy az?! Mond, hogy te vagy!
(Árny) - Én vagyok Enhoak?
(Ll) - Még nem emlékszel teljesen. Kérlek segíts, hogy kiszabadítsunk! Hol vagy,vagytok?
(Árny) - Otthon. Valami nagyon furcsát tettek velünk. Pontosan nem emlékszem most hogy mit is,de tudom hogy gyorsat, okosat, erőset! Szerintem nagy veszélyben vagytok.
(Ll) - Kinek a gyarmatán?
(Árny) - Azt tudom, hogy Fehér gyémántén!
(Ll) - Még valami. Mond, emlékszel hogy mi volt közöttünk, és még most is van?
(Árny) - Nem.
Lapis elszomorodott.
(Árny) - De úgy érzem, mint aki fontos nekem. Azt akkor még elmondanám mielőtt elmentek, hogy ha visszajönnétek, többé nem bántom ezt a kis embert!
Lapis és Steven örömmel hagyták el az álomvilágot. Felébredve el akarták mondani a Gránátéknak, hogy mire jutottak, de Peridot szólalt meg előbb.
(Pd) - Steven! Nézd! Ameddig elvoltatok megmutattam a többieknek, hogy mit készítettem. Ez egy olyan lábpad ami galaxis méretű jellel rendelkezik. Szóval, ahol van lábpad oda el lehet menni!
Steven örült ennek az eszköznek.
(Sv) - Ez nagyon jó! Pont ez kell nekünk! Lapissal bementünk az álmomba, és az az árny tényleg Enhoak volt! Fehér gyémánt gyarmatán vannak!
(Gygy) - Mit mondtak még? Csináltak velük valamit?
(Sv) - Igen, de pontosan nem tudta elmondani csak , hogy valami fejlesztést.
(Gt) - Akkor indulnunk kell.
(Gygy) - Nem hozunk erősítést otthonról?
(Gt) - Nem fog kelleni.
(Sv) - Peridot, Lapis ti is jöttök?
(Ll) - Én igen! (mondta magabiztosan)
(Pd) - Nem hagynám ki!
Mindannyian rááltak a lábpadra.
(At) - Hogy működik ez a valami?
(Pd) - Elvileg működnie kéne.
Abban a pillanatban fények vették őket körül és elindultak Fehér gyémánt gyarmatára, a volt Enhokhotonytiaiak segítségére.
(Gt) - Amikor megérkezünk ne kezdjetek azonnal harcba! Ne vonjuk fel magunkra a figyelmet.
Pár másodperc múlva odaértek Fehér gyémánt központi gyarmatára. A fejlettség minden szinten túl mutatott. Gyönyörű, magas és fényes építmények álltak, rengeteg ékkő arisztokrata járta a termeket, amiket az ékkő katonák védtek. A sok járőrözés miatt, Stevenének gyakran kellet rejtőzniük ami sok időt elvitt. De idővel, egyre tovább haladtak, amíg el nem értek Fehér gyémánt palotájáig. Mint ahogy gondoltál, nem volt védtelen. Teljesen felfegyverzett Goshenite ékkövek őrizték. Gyöngyöt odaküldték, hogy elhívja őket egy olyan helyre ahol a többi ékkő katona nem látja őket. De ez a terv nem ment zökkenő mentesen. Folyamatosan tették fel neki a kérdést, hogy miért nincs Fehér gyémánt közelében. A válasza annyiban merült ki, hogy ő küldte el egy feladat megoldása ügyében. A Goshenitek főnöke Heliotrop nem vette be az olcsó trükköt, de nem akarta lebuktatni ezt a gyanús gyöngyöt. Ezért azt parancsolta az ottan őröknek, hogy menjenek vele amíg ő bemegy a palotába. Elindultak a parancs után, és nemsokkal Stevenék egy kis helyet elpusztították őket és bezárták egy-egy buborékba, és haza küldték. Utána bementek a palotába ahol, Heliotrop már várta őket.
(Heliotrop) - Hagyjuk az olcsó beszédet! Tudom, hogy nem tartoztok ide. Már rögtön észrevettem a gyöngyön és ahogy beszélt. Egy gyöngy nem képes ilyesmire.
Gyöngy idegességében előrántotta a lándzsáját.
(Sv) - Gyöngy nem kell harcolni! Szia! Én Steven vagyok!
(Ht) - Mit kerestek itt?
(Sv) - Azért jöttünk, hogy kiszabadítsuk a társainkat. Köztük van: Enhoak Fluorit, Amazonite, Napkő, Kunzite,Angyal Aura........és a többi Enhokhotonytiai.
Fluorite nevét említve felvonták Heliotrop érdeklődését.
(Ht) - Ismertem egy olyan ékkövet, hogy Fluorit. Egy nagyon jó barátom volt. Rendben segítek nektek. De mivel ezzel elárulom a hazai világot, annyit követelek, hogy vegyetek be.
Mindenki beleegyezett a döntésbe.
(Sv) - Mostantól Kristály ékkő vagy!
(Ht) - Gyertek! Ismerek valakit aki tudhatja, hogy hol vannak az Enhokhotonytiaiak. A kísérleti fazettában (Hazai ékkőföld) dolgozik. Howlite-nak hívják.
Elértek a kísérleti fazettában lévő épülethez,amit szintén őrök védtek.
(Danburite őr) - Azonosítsd magad!
(Ht) - Heliotrop! 4-es osztályú ékkő! Őr vezető kategória!
(Dő) - Mi a missziód? (misszió=megbízás)
(Ht) - A velem lévő ékkövek, kísérleti laborba való vezetése, önkéntes kísérletre.
(Dő) - Ki a fogadó ékkő?
(Ht) - Howlite. 3-mas osztályú ékkő.
(Dő) - Engedély megadva! Mehettek!
Az engedély megkaptával be is léptek a kísérleti termekbe, és megindultak keresni azt a szobát ami nekik kell.
(Sv) - Mond csak, az ékkövek tettszhetnek egymásnak?
Heliotrop furcsálta a kérdést, de tudta, hogy miről beszél.
(Ht) - Igen. Miért, azt mondták neked a barátaid, hogy itt nincs kapcsolati élet?
(Sv) - Hát azt mondták amikor anyám Rózsa quartz és az apám aki ember összejöttek, hogy ez nem lehet.
(Ht) - Biztos már rég óta léteznek. Azóta fejlődött az ékkövek világa és már rengeteg mindenre van lehetőség.
Megérkeztek és szinte kopogás nélkül, benyitottak a szobába.
(Howlite) - Kik vagytok! Azonosítsátok magatokat!
Az ékkövek egy percet sem vártak, már is az asztalnak dobták Howlite-ot, és elpusztították a körülötte lévő ékkövek fizikai formáját.
(Hw) - Mit akartok?
(Gygy) - Hol vannak az Enhokhotonytiaiak? Mit tettetek velük?
(Hw) - Fehér gyémánt parancsolta, hogy miután meggyógyítottuk az ékkövüket, folassunk bele egy sötét anyagot, ami már egy kipusztult fajból származik. Úgy gondolta, ha keverjük az ékköveket ezekkel a volt lényekkel, akkor hatalmas erővel rendelkező entitánsokat kapunk eredményül.
(Gt) - Milyen lett?
(Hw) - Tökéletes. Ennél nagyobb erőt alig ha láttunk. A gyémánt világ régi ellenségei sem bírták. Egytől-egyig mind elpusztult.
(Gygy) - Hány faj esett már áldozatul?!
(Hw) - Több száz. Senki sem tudott ellenállni. Mind meghaltak.
GYöngy rángatni kezdte Howlite-ot, és kiabálni kezdett.
(Gygy) - Hogy lehettek képesek ilyesmire?!
(Hw) - Én csupán parancsot teljesítek!
(Gt) - Gyöngy, elég lesz!
(Gygy) - Mutasd!
(Hw) - Már is!
Egy közeli számítógépen felkeresték az Enhokhotonytiaiak fájljait, és keresték a videó adatokat. Amint megtalálták meg is nyitották az elsőt. Ez a kinézetükről, reakciójukról, reflexükről szólt. Mindenki elképedve bámulta.
(Gygy) - Úúúrrrr..............Isten! Minek lettek elnevezve?
(Hw) - Ékkő Démokoknak.
Mindenki látszott a rémület. A második felvétel a támadásuk és harci képességüket mutatta meg. Gyöngy, Lapis, Gránát és szinte mindenki a szája elé rakva nézte, hogy mire képesek ezek a fenevadak, hogy senki és semmit nem kímélnek. Széttépik, szétmarcangolják, darabokra szaggatják az ellenséget, az sem érdekli őket, hogy mi is volt az amire támadnak. Ha megkapják a parancsot, akkor nekik nincs megállj.
(Gt) - Kapcsold ki!
Howlite abba a pillanatban kikapcsolta a felvételt.
(Gygy) - Most mond meg hol vannak!
(Hw) - A szállítási, ötös fazettában.
(Gt) - Menjünk!
Elindultak a szörnyé változtatott Enhohotonytiaiakért. De Gránát még visszaszólt Howlite-nak.
(Gt) - Ó, és ha bárkinek szólni mersz, hogy itt vagyunk, velem gyűlik meg a bajod!
Az úton Heliotrop megállította őket, mert eszébe jutott, hogy valaki segíthetne nekik, legálisan engedéllyel bejutni az ötös fazettába.
(Ht) - Figyeljetek! Van egy ismerősöm aki, tudna segíteni bejutni, és anélkül, hogy ránkszállnának a katonák. Spinnelnek hívják, egy csinos tüzes ékkő. Szenátori posztban dolgozik. Szóval 3-as osztályú ékkő. Tisztelet tudónak kell lennünk vele.
Ahogy mentek tovább, Gránát érdeklődni kezdett.
(Gt) - Biztos csak a bejutás miatt mondtad, hogy legyünk tisztelettudóak, nem azért mert tettszik neked?
(Ht) - Mi közötök van hozzá?
(Sv) - Neked tettszik Spinnel?
(Ht) - Nem!
(Gt) - Hidd el láttam én már sok mindent. Azt is, hogy mi lesz a közeljövőben.
(Ht) - Na jó, igen.
(Sv) - Ez hogy lehet? Az ékkövek is lehetnek kapcsolatban?
(Gt)  - Ez érdekes.
(Ht) - Biztosan régóta éltek már. Azóta más lett itthon is minden. Lehetőség nyílt arra, hogy az ékkövek is boldogok legyenek ezen a téren. De hát mi Spinnellel nem vagyunk egy osztályon. Ez sajnos akadályoz. Meg ráadásul a szenátori munkálya mellett szerintem nem is lenne rám ideje.
Gránát rákacsintott egyet Heliotropra.
(Gt) - Szerintem nem így lesz!
(Ht) - Gyerünk, menjünk be! Remélem gyorsan rátalálunk Spinnelre!
Abban a pillanatban észrevették Spinnelt, és Spinnel is őket. Heliotrop és Spinnel is egymás felé rohantak és átölelték egymást. Hosszas ölellés után Heliotrop a lényegre tért.
(Ht) - Kérlek segíts!
(Spinnel) - Rendben! Akkor gyertek gyorsan a részlegemre!
Gyorsan bementek Spinnel részlegére.
(Sn) - Miben segítsek?
(Gt) - Az ötös fazettába kéne bejuttatni minket.
(Sn) - Miért? Mit akartok csinálni? (kérdezte kissé megrémülve)
(Ht) - Ki akarjuk szabadítani az Enhokhotonytiaiakat!
Spinnel teljesen meglepődött, és látszódott a félelem az arcán.
(Sn) - Árulást akartok elkövetni?!
(Gt) - Mi már nem árulunk el senkit. Mi Vagyunk A Kristály Ékkövek!
(Sn) - Ezt nem! Ezt nem hagyhatom! Heli, te is közéjük tartozol?!
(Ht) - Spin, a barátomért teszem Fluoritért. Segíts kérlek, mert Holkövet is ugyanígy fogságban tartját, és egy visszataszító teremtményt csináltak belőlük.
(Sn) - Holdkövek is elkapták? Rendben. Segítek nektek, de csak egy feltétellel.
(Ht) - Nem kell megkérdeznek őket. Bevesznek.
(Sn) - Akkor gyertek!
Nemsokára odaérve, átmentek Spinnel vezetésével az ottlévő őrökön. Az adatkezelő ékkőtől kérdezték meg, az Ékkő Démonok hollétét.
(Sn) - Hol vannak, az Ékkő Démonok? A fazetta egyik részlegében sincsenek.
(Fehér citrin) - Már nincsenek itt. Elvitték őket.
(Pd) - Mi hová??
(Fc) - Fehér gyémánt vezetésével elindultak a Föld felé.
Mindenki megrémült.
(Gt) - Mennünk kell!
Ahogy el akartak futni, a sarkon megjelent Howlite Fehér Jáspis katonákkal, és Danburite őrökkel.
(Hw) - Elkapni őket!
(Gt) - Futás!
Elkezdtek rohanni a hazavivő lábpadhoz. A Jáspis és Danburite őrök destabilizátorokkal próbálták meg megszúrni a fejük felett elügráló Gránátot, aki a levegőböl leérkezve leütötte az erősítést hívó Howlite-ot. A többiek addig elbántak a megtévesztett, és megzavardott ékköveket.
(Gt) - Mondtam, hogy megbánod!
Futottak, tovább de a helyzet egyre csak rosszabb lett. Tömegesen vették észre, és üldözni kezdték őket. Tudták, hogy már csak előre mehetnek, és ha csak egy pillanatra is megállnak akkor elkapják őket.
Howlite a kegyetlen ütés ütán magához tért, és Fehér Citrinhez szólt.
(Hw) - Te meg mire vársz?! Kapcsold be a riasztót! Riadó készültség!!
(Riasztó) - Figyelem! Behatolás, behatolás, behatolás, behatolás! A négyes fazettábanbehatolás!
(Hw) - Utánuk! Nem szökhetnek meg!
Menekülés közben eszükbe jutott, hogy Peridotnak a lábpadnál kell lennie előbb, hogy előkészítse. De futással Peridot, nem érne oda előbb, ezért repülnie kéne. Közülük pedig Lapis tud repülni.
(Gt) - Lapis! Vidd el gyorsan Peridotot a lábpadhoz, csak ő vihet ki minket innen!
Oldaról érkeztek még Galait katonák akikre a Kristály Ékkövek nem számítottak, hanem csak Lapis látta amikor Gránát hozzá beszélt. Víz feletti hatalmával, gondolatával a mellettük folyó vízet kiemelve jéggé változtatta és a támadókhoz dobta, akiknek a teste egyből elpusztult.
(Ll) - Megyek!
Abban a pillanatban felkapta Peridotot és Víz szárnyával a levegőbe emelve siettek a lábpadhoz. De ezt az itthoniak nem engedték könnyen. Toronyvédő ágyúkkal kezdtek tüzelni Lapisékra, akiknek ez rendkívül megnehezítette az utat.
(Gt) - Gyöngy, Spinnel! Lőjjétek le az ágyúkat! Nem találhatják el őket!
Spinnel és Gyöngy elkezdték lőni a nagy toronyvédő ágyúkat ami Lapisékat tüzelte, akik sikeresen manővereztek el a lövések elől. Majd a sikeres terv után Lapisék tovább repülhettek. De a többiek nem állhattak meg. Előttük is hazai ékkövek jelentek meg. Így nem maradt más választásuk, minthogy belemenjenek a közelharcba. Gyöngy és Amethyst csapadmunkában az ostorral és lándzsával legyőzték az ellenük támadő ékköveket. Gránát megfogta az ellenséget és a mögöttük lévőknek hajította, akik úgy estek el, mint a dominók. Ahogy odaértek ráálltak a lábpadra.
(Gt) - Gyerünk!
Amilyen gyorsan ideértek, olyan gyorsan is el tudtak menni. A hazaéréskor leugrottak a lábpadról.
(Gygy) - Gyerünk Peridot pusztítsd el mielőtt utánunk jönnek!
(Pd) - Már is!
Elővette a lábpadhoz készült irányítót és önmegsemmisítésre állította át. A hazai ékkövek már nem tudtak átjönni. Abban a pillanatban éljenezni kezdtek.
(Sv) - Hurrá megmenekültünk!
(Pd) - Éljen!
(Ll) - Ez az!
(Gygy) - Ügyesek voltunk!
(At) - Szép volt!
(Gt) - Igen! De még nem végeztünk! Vissza kell mennünk Steven házához, figyelmeztetni a többi Kristály Ékkövet erről a hatalmas veszélyről, ami közeleg.
(Gygy) - Ez igaz! De most senki nem fog egíteni.....senki nem fog.......helyettünk meghalni!
(Gt) - Ez így van. Steven! Fel tudnád venni vele újra a kapcsolatot?
(Sv) - Semmi gond!
(At) - De nem fog megint bántani?
(Sv) - Nem. Amikor Lapissal bementünk az álmomba akkor azt mondta, hogy már nem fog bántani. Akkor megyek!
(Gygy) - Légy óvatos Steven!
Steven mosolyogva feküdt le, hogy az álomvilágba jusson és újra beszéljen az árnnyal.
(Sv) - Halóó! Van itt valaki?
Megjelent a sötétségből az árny.
(Árny) - Mit akarsz itt? (Lassan fenyegetve)
(Sv) - fhuu... (megkönnyebülve) legalább nem támadsz rám, szia én Steven vagyok!
(Árny) - Mit akarsz itt Steven? (Ugyanúgy lassan fenyegetve)
(Sv) - Teljesen dezsavű érzésem van. Lapis is ezt mondta egyszer. Pont ugyan így.
Lapis hallatán az árny felfigyelt. Mert egyre jobban kezdett emlékezni Lapisra, arra hogy ki ő, és ki volt. Az árny színe is változott. Egyre jobban a feketéből szüréllni kezdett és haladt a fehér irányba.
(Árny) - Mintha.....kezdenék......megvilágosodni. Nem emlékszem teljesen, de egyre több dologra emlékszem. Mond már, hogy mit akarsz!
(Sv) - Megtudtuk, hogy elszállítanak titeket a föld felé, hogy Ékkő Démonként a Földre hoznak azért, hogy minen életet elpusztítsatok! Mondd meg kérlek, mikor érkeztek?
(Árny) - Hogy Mi??!! Mit csináltak velem?! Mit csináltak velünk??!!
(Sv) - Nem akartam mondani de, ha akarod. Egy olyan szörnyet aki teljesen fel van fegyverkezve, karmokkal, pengékkel, tűhegyes fogakkal, acélszaggató izmokkal, és hihetetlen nagy sebességgel. Rengeteg lényt megöltetek, nem számított, hogy milyen korú, fiatal vagy idős, vagy másik ékkő, gond nélkül megöltétek.
(Árny) - Mi lettem?! Mi vagyok??!!
Újra elkezdett elsötétülni az árny teste.
(Sv) - Ne aggódj! Tudunk segíteni. Csak változz vissza az Ékkő Démonból!
(Árny) - De hogyan? Nem is látom mit csinálok! Csak egy gondolat vagyok!
(Sv) - Ez nem igaz! Várj hozok valakit!
Steven felébredt, és szólt Lapisnak, hogy neki is mennie kell. Hiszen a múltkor is ő segítette Stevent a feladatában az Árnnyal szemben.
Vissza térve az álomvilágba, rögtön megjelent az Árny. Aki csodálkozó szemmel figyelte Lapist.
(Árny) - Lapis.....
Lapis érdeklődve figyelt fel amikor a nevét mondta.
(Ll) - Már emlékszel a nevemre? (örülve)
(Árny) - Igen. Egyre több dologra emlékszem.
(Ll) - Ennek tényleg nagyon örülök, de kérlek segítened kell, hogy mi is segíteni tudjunk.
(Árny) - Mit kéne tennem?
(Ll) - Azt kellene megmondanod, hogy mikor érkeztek. Fel kell készülnünk addigra!
(Árny) - Pontosan nem tudom megmondani, de szerintem amilyen technikájuk van nagyjából egy másfél napon belül ottlesznek.
Lapis megdöbbenve hallgatta ezt a lelombozó hírt. Tudta, hogy rá kell ébreszteni az Árnyat , hogy ki is ő mert így nem sokra mennek, ilyen segítséggel.
(Ll) - Enhoak.....
Az Árny felfigyelt.
(Ll) - Eggyetlen Enhoakom! Ha sikerrel járunk, akkor újra együtt lehetünk! Örökké! Semmi és senki nem választhat szét minket! (Lassan érintve végigúzza a kezét simítva az Árny karján) Boldogok leszünk! Csak mi ketten!
Már Lapis annyira elérzékenyült, hogy könnyekben kitörve csókolta meg a vele szemben álló Árnyat.
(Ll) - De! (Lassan mondva) Eljött az idő! Hogy Magadhoz térj! (elmosolyodva) Szeretném ha megtennél valamit! Vedd át az irányítást az Ékkő Démonon, te erősebb vagy nála! Kelj fel és járj Enhoak! A munkád még nem ért végett!! (Egyre hangosabban majd ordítva) Halld meg a hangom, ÉS TÁMADJ FEL!!!!!
Ekkor Enhoak árnnya eltűnt az álomvilágból, és Enhoak lelke és gondolata vissza tért Ékkő Démon testébe, és pár másodpercig ő uralta azt. Rendkívül meg volt rémülve, az új testétől.
(Enhoak Ékkő Démon) - ÁÁÁÁÁÁÁ!! Mi történt velem?!!!
Azután minkét kezével, karmát végighúzva a fején, hangos ordításba ment át. Ekkor elvesztette az irányítást, és visszatért Stevenhez és Lapishoz az álomvilágba. Ahogy megérkezett lihegni kezdett. Lapis és Steven örültek.
(Sv) - Ezek szerint van remény!
(Árny) - Nem túl sok! Csupán rövid ideig tudtam irányítani. Majd újra az Ékkő Démon vezetett.
(Ll) - Ne aggódj! Sikerülni fog! Én bízom benned! (Átölelte az Árnyat)
Elközöntek a sötét szellemtől, hogy elkezdhessék megszervezni a Kristály Ékkövek védelmét. A pajtában élő Lapis és Peridot is ki akarták venni részüket bolygójuk megvédésében. Mindenki rendesen rendezkedett, szerelt, edzett. Egyedül Lapis volt az akin látszott nagyon a bánat, amit Steven nagyon hamar észre is vett. Lapis felment a domb tetejére és leülve átkarolta térdeit, és az eget nézte. Steven odaült mellé.
(Sv) - Semmi baj Lapis! Mindent bele fogunkadni, hogy visszaverjük a hazai ékköveket!
(Ll) - Nem az a bajom. Hanem......hiányzik!
(Sv) - Visszamehetünk az álomvilágba, ha akarod.
(Ll) - Nem kell, mert az....nem olyan, mint ha ittlenne mellettem.
Steven átölelte oldalról Lapist.
(Sv) - Én melletted leszek Lapis!
Lapis nem bírta tovább, elsírta magát.
Szinte egész este a csillagokat nézték, amíg Steen el nem aludt. Másnap reggel felébredt és Lapisra nézett, aki aggódó arccal figyel az égre. Apró pontok jelentek meg a távolban. Minenki felkészült a nagy megméredtetésre, és a szembenézésre az Ékkő Démonokkal. De minenki rendkívül meglepődött és kétségbe esve kérdezték egymástól, hogy most mi lesz, mert az űrhajók nem feléjük repültek, hanem egy távolabbi városba. A Kristály Ékkövek vezetői (Gránát, Gyöngy Amethyst) tudták, hogy az embereket akarják gyilkoltatni az Ékkő Démonokkal, és amennyire kevés az esélyük az embereknek mire odérnének a Kristály Ékkövek, addigra a hazai világ már tömegmészárlást végez. Steven felajánlotta, hogy barátjával Connie-val elidulnak és az oroszlánjuk hátán sietve feltartják a hazaiakat. A többiek bármi magyarázat nélkül ellenezték, mert ez túl veszélyes egy 14 éves embernek, hiába bírja irányítani az ékkövében lévő erőt. Steven akkor is erőltette, és fúzióba lépett Connie-val és egyesülve Stevonnie lettek. Gránát vállára tette a kezét, és mondta neki: "Tudod, hogy életben maradok!" . Gránát csak ebben a pillanatban engedte el. Stevonnie felugrott Oroszlán hátára és siettek a városba. Még oda sem értek de az űrhajók kapui már kinyíltak. Az ott élő emberek furcsálva nézték ezt a szokatlan dolgot ami megjelent náluk. Akkor egy nagy fehér nő alak szállt ki a hajóból és elmosolyodott.
(Fehér gyémánt) - Menjetek, játszatok!
Majd sok-sok sötét, fekete színű lények léptek elő és tűheges fogaikkal vicsorogva tekintettek az emberekre. Az emberek futásnak indultak, de az Ékkő Démonok mivel sokkal gyorsabbak náluk, legtöbbüket utolérték és ott abban a pillanatban megölték őket. Halálra zúzták, széttépték, szétmarcangolták kiszemeltjüket, egyiknek sem kímélve. Akik szembe szálltak velük azok sem jártsak dokksl jobban, sőt még roszabbul. Ők rettenetes halálnak néztek elébe. A többi ember kiabálva szaladt gyermekét is kajában tartva, hogy megmentse. Amikor Stevonnie odaért már sok ember meghalt. A többiek vérben és könnyben állva szaladtak el mellette. Stevonnie előrántotta a kardját és megidézte a pajzsát, felkészülve a szembenézéssel. De amint egy Ékkő Démon, Enhoak Ékkő Démon befordult a sarkon és szembeállt vele Stevonnie hátán végigfutott a hideg, és pár másodpercre lesokkolt. Mert élőben az Ékkő Démon sokkal félelmetesebb és erősebb mint a felvételeken. Enhoak Ékkő Démon egyik szemén egy érzékelő volt ami tartotta a kapcsolatot Fehér gyémánttal. A Démon megindult Stevonnie-nak és egy hatalmas csapással át ütötte a mögötte álló házon. Stevoonie még fel sem kelt de már az ékkő démon csupán pár másodpercre volt tőle. Éppen annyi ideje volt, hogy megidézze újra a pajzsát. Majd az Ékkő Démon továbba is átszakítatta vele a házak oldalát. Stevonnie felugrott a levegőbe és a kezében lévő pajzsot az Ékkő Démon fejéhez dobta. Látszólag sikeres volt a támadása mert a Démon dühösebb lett. Stevonnie után ugrott, majd elkapta a karját és a földhoz vágta. A becsapódás után a por se tűnt el az Ékkő Démon már neki csapódott Stevonnienak. Mindkét kezés és lábát lefogta, majd nyállal vicsorgó fogaival ráordított Stevonnie-ra. De nem végzett vele. Majd a többi Ékkő Démon, akik az Ékkő Titánok tagjai voltak( Amazonite, Kunzite, Fluorit, Napkő, Angyal Aura) köréjük gyűltek. De akkor, odértek a Kristály Ékkövek, és mindeggyikük elborzadva nézett velük szembenálló szörnyekre. Majd villám gyorsan Stevonniet lefogó Enhoak Ékkő Démont Gránáttól egy gyors, és elsöprő ütés, elröpítette pár méterre. Gyorsan felkapta Stevonnie és vissza sietett a Kristály Ékkövekhez, akiken látszódott a félelem, ami csak feltüzelte az Ékkő Démonok ölési vágyát. Rohamnak indultak az Ékkő Démonok, a Kristály ékkövek pedig a védelemre fókuszáltak, de Gránát utasította, hogy támadjanak ők is. A két sereg összecsapott, amit az Ékkő Démonok kezdtek meg sikeresen. Addig Gránát egy ház oldlához a vérző Stevonnie-t. Ezután ő is becsatlakozott a harcba. Sok Kristály Ékkő vesztette életét az Ékkő Démonokkal való harcban. Kissé vissza kellet vonulniuk a Kristály Ékkőveknek, mert látták, hogy az a harci helyzet nem az ő oldalukon áll. Enhoak Ékkő Démon átrontott a Kristály Ékköveken és egy mellettük lévő kisebb szakadékba beugrott Stevonnie-val. Lapis ezt meglátta és gyorsan utánnuk repült. Amikor Enhoak Ékkő Démon földet ért, megragadva Stevonnie a végső csapásra készült. De akkor Lapis is leért és rákiáltott.
(Ll) - Állj!
Az Ékkő Démon megfordult is vicsorogva nézett Lapisra.
(Ll) - Enhoak! Ez nem te vagy! Te ottvagy bent! Tudom. De ha még is harcolni akarsz valakivel, akkor inkább velem küzdj meg!
Enhoak Ékkő Démon abba a pillanatban eldobta Stevonnie-t és Lapissal szembeállt, és támadásra készült. Lapis a földet nézte, majd ránézett az Ékkő Démonra, és énekelve ő is támadásra készült:
 (neki rontott az Ékkő Démonnak)
  (kitér Enhoak Ékkődémon csapásai elől)
          (felrepül a levegőbe és jeget küld az Ékkő Démon fejére)
                  (az ékkő démon utána ugrik)
            (Lapis kitér)
        (Megigéz jég kardokat)
           (Lapis rácsap az Ékkő Démon karjára akinek széttörik a kezén a kard)
        (az Ékkő Démon hatalmasat rácsap Lapis oldalára és a falnak csapódik)
        (Lapis látja hogy az Ékkő Démon az ő irányába szalad)
       (Lapis elugrik az Ékkő Démontól való ráugrástól)
       (jégostort megidézve rá akar csapni az Ékkő Démon lábára aki kitér előle)
        (az Ékkő Felkapja Lapist és teljes erejéből a földnek dobja)
        (a súlyos támadástól próbál felkelni)       
        (ránéz az Ékkő Démonra)
        (felkel a földről)
        (jég buzogányokat idéz meg)            
        (az Ékkő Démon neki támad)
       (az Ékkő Démon a karmával rácsap Lapis arcára, aki a földre terül.
       (felkel ismét a földről)
       (beledobta a jégbuzogányokat az Ékkő Démon testébe)
        (a szakadék aljában beáramlik víz)
       (Lapis irányítása alá veszi a vízet, és cunamiformát vesz fel)
       (vízöklökkel ütni kezdi az Ékkő Démont)
       (elfogja a nagy vízkézzel az Ékkő Démont)   
       (a vízkézzel csapni kezdi a falhoz az Ékkő Démont)
(eldobja az az Ékkő Démont, aki felszúródik a tüskés falra, és utánna már nem mozdul)
Majd a heves harc után összesik Lapis. A legyengült és sérült Stevonnie szétválik Stevenre és Connie-ra. Steven odamegy Lapishoz.
(Sv) - Lapis jól vagy??!
Lapis felemelte magát a földtől és a hátával a falnak támazkodik.
(Ll) - Igen....  (fáradtam, és lihegve)
(Sv) - El sem hiszem, hogy legyőzted! De, hogy-hogy nem tűnik el a teste?
(Ll) - Nem tudom. Biztos az Ékkő Démonságához van köze.
(Sv) - Lehet. Mond csak, nem zavar, hogy többé nem látod?           [az Ékkő Démon ujjai megmozdulnak]
(Ll) - De.....hiányozni fog!                                       [kezeit levezi a tüskékről é megfogja azokat]
(Sv) - Az ékkővekkel biztos kitudunk találni valamit!              [leugrik a tüskékről és a földre érve megremeg az]
(Ll) - Szerintem arra nem lesz szükség!!!                    (Lapis megrémül) [az Ékkő Démon pedig feléjük megy úgy, hogy közben a testéből szinte ömlik a vér]
Az Ékkő Démon óriásian oldalba csapja Lapist aki ettől messzire elvágódik. Lefogja Steven-t és meg akarja semmisíteni az ékkövét. Steven felordít, hogy "Neee!".
Ekkor egy fénysugár jött ki Steven ékkővéből ami lassan rózsaszín füst szerű alakot kezdett el ölteni.
(Rózsaszín Árnyék) - Hát ezt tették veled?      [az Ékkő Démon furcsálkozik]
(Rózsaszín Árnyék) - Nem ezt érdemelted! De ne félj...meggyógyítalak!
Elkezdett bemenni az Ékkő Démon ékkövébe és eljutni a középpontjáig, ahol egy elzárt rész volt. Az Ékkő Démon akárhogy is próbálta az ékkövéből kitépni nem tudta, ezért utánnament az elméjében. A Rózsaszín árnyék törte-törte a lezárót egy egyre jobban haladt, de az Ékkő Démon odaért. A Rózsaszín árnyék úgy gondolta jobb lesz felfedni az igazságot, hátha együtt működik. Elmúlasztotta az álcáját és vissza alakult Rózsa quartzá.
(Rózsa quartz) - Emlékszel rám?       (De az Ékkő Démon csak vicsorgott)
(Rózsa quartz) - Én nem haragszom rád. Azt tetted amit helyesnek láttál. Láttam mit tettél. Megmentetted a Kristály Ékköveket. De figyelj! Most újra meg kéne! Segíts, hogy ezt a....... (Az Ékkő Démon rátámad)
Rózsa kitér előle, és ettől az Ékkő Démon a lezáró csap amitől az jobban szétrepedt. Ezt a tatikát használta fel a hirtelen haragú és figyelmetlen Ékkő Démonnal szemben. Egyre jobban és jobban szétrepedt a lezáró, amíg egy fény nem kezdett el kiáramlani belőle. Rózsa ezt a fényt nézte, de amíg nem figyel az Ékkő Démon jópárat rácsapott és kidobta magából. Ettől Rózsa testett öltött az anyagi valóságban. Steven örült és meglepődve szaladt oda anyjához. Átölelte, majd könnyezni kezdett.
(Sv) - Anya! Anya!! Ez, hogy lehet?! Ittvagy velem! De azt mondták, hogy nem lehet!
(Rq) - Steven! Én is örülök neked, és én sem tudom, hogy ez miként lehetséges, de a lényeg az, hogy együtt vagyunk nem?
(Sv) - Igeen! (örülve sírt)
Az Ékkő Démon hangosan felordított mert benne a lezáró kezdett széttörni teljesen. Úgy gondolta, mostmár lényegtelen, hogy megpróbálja megakadályozni, mert már nem tudja. De mielőtt ez bekövetkezne akkor is muszály megölnie Stevent. Ezért visszatért az elméjéből a valóságba, és Stevennek rohant. Rózsa eléállt, de az Ékkő Démon félre ütötte az útjából. Rá akart csapni Steven ékkövére de Lapis ráugrott a karjára és próbálta visszafogni. Erre az Ékkő Démon a falnak csapta, és leesett a karjáról. Felkapta Steven és a karmát Steven ékkövének szegezte. Ekkor bekapcsolt a fején lévő kapcsolattartó Fehér gyémánttal.
(Fgy) - Végezz vele!
Az Ékkő Démon hátrébb húzta a kezét és szúrásnak kezdett. De pár miliméterrel az éllő előtt megállt. Mjad remegni kezdett az Ékkő Démon. A benne lébő lezáró teljesen széttört. Enhoak kiszabadult belőlre és az elmébe rántotta Ékkő Démont.
(Eh) - Na most már csak mi ketten vagyunk!
A valóságban az Ékkő Démon teste üvöltözött és a fejét karmolászta, tépte a benn lévő harc alatt. Majd hirtelen megállt. A földre rogyott, és felordítva fényleni kezdett. A teste változott és végül Enhoak visszatért. Lassan és lihegve felállt. Lapis abban a pillnanatban nekiugrott és a földre döntötte majd feltámasztotta onnan és könnyezve átölelte.
(Eh) - Lapis!! Az én Lapisom! Az én..........  (még végig sem tudta mondani már Lapis csókja érte, majd ő is becsatlakozott)
Amint végeztek, Enhoak felállt és ránézett Rózsára. De csak egy szót szólt.
(Eh) - Köszönöm!
Rózsa elmosolyodva indította el, hogy kint segítsen a kürdő ékköveken. A kritály ékkövek kissé előre törtek, de csak mert Fehér gyémánt növeli akarta az önbizalmukat, hogy túlbecsüljék magukat, és nem az Ékkő Démonokat indította harcnak hanem kisebb fokozatú katonáit. Akkor még két űrhajó jelent meg az égen ami pár perc múlva földet is ért. Sárga és Kék gyémánt űrhajói.
(Fgy) - Ti mit kerestek itt?
(Sgy) - Tudtuk, hogy visszajössz. Te nem ilyen vagy, hogy félbehagyod az elkezdett munkádat!
(Kgy) - Mi is ki akartuk venni a részünket. Rózsaszín gyémántot végre dicsőséggel zárhatjuk!
(Fgy) - Hát legyen!
(Sgy) - Emellett hoztam 800 Jáspis katonát!
(Kgy) - Én is 800 Amethyst katonát!
(Fgy) - Helyes! Azt hiszem ezt sikernek elkönyvelhetjük!
Ekkor Enhoak felugrott a dombra és a gyémántokra ordított.
(Eh) - Na most lesz végetek!
A gyémántok tátott szájjal álltak.
(Eh) - Most pedig visszaveszem a seregemet, és az Ékkő Titánjaimat! Kristály Ékkövek Támadás! (a Kristály Ékkövek támadásnak indultak)
(Gyémántok) - Összetörni!!! ( A hazai világ Ékkő Démonjai,,jáspisai,amethystjei támadásnak indultak)
Enoak elé beálltak avolt Ékkő Titánok és rá akartak támadni de Enhoak előrántotta a csatabárdját és erőhullámot küldött az Ékkő Démonok fejéhez akik letérdelve változni kezdtek. Annyi idő alatt a Kristály Ékkövek kiismerték az Ékkő Démonok harcstílusát és vissza tudták őket verni. Az Ékkő Démon Titánok visszaváltoztak eredeti formájukba. Fölkeltek és csodálkozva egymásra néztek. Enhoak megszólalt.
(Eh) - Titánium! Második kört!
Az Ékkő Titánok mosolyogtak és fúzióba lépve Titániummá változtak. Ezt meglátták a gyémántok és ők is fúzióba lépve a Világ Kristállyá alakultak. A két óriás harcba kezdett. Addig a szaadékban lévő Stevenék kijöttek onnan, és a Kristály Ékkövek segítségére siettek. Titánium sikeres ütéseket vitt be Világ Kristálynak aki a satabárdot megidézve mellé csap Titánium támadásakor. Majd belerúgott  Titániumba de ő mint ha meg sem érezte volna állon ütötte Világ Kristály aki majd a földre került, és a gyémántok szétváltak. Titánium elégedetten ránézett a gyémántokra és futásnak hagyta őket.
(Fgy) - Vissza! Haza megyünk!
Az Ékkő Démonok visszaváltoztak a harc alatt Enhokhotonytiaiakká. A hazai ékkövek elhagyták a bolygót, és valószínűleg nem is számíthanak egy ideig támadásra. A Marsi ékköveket vissza küldték Enhokhotonytiára, hogy ők ott védjék a naprendszerüket. A többi Enhokhotonytiai a Földön maradt a barátaik mellett, és együtt azzal akiket szorosabban szeretnek. Enhoak az ő Lapisával, Fluorit az ő Holdkövével, Heliotrop az ő Spinneljével. Rózsa is visszatért a családjához Steven és Greghez. Később ahogy Lapis Enhoakkal a pajtában élve  egy nap az eget nézték Lapis ékköve kisé zöldellni kezdett. Majd a hasa kissé megnőtt és fájdalmat érzett. Még senki sem tudta, hogy egy Ékkőnek is lehet utóda.