Cramon (A király vére)
2019.06.21 
A király vére
Vadul dúl a szél az északi hegységben
Kronogtika déli vérrel ázott részében
A sereg tűnődik hogy ez ennyit ér e
Hogy folyjon hőn szeretett királyuk vére
A király az árulást nem tűrve
Tekintetét királyi palotára tűzte
Érezte a fájdalmat meg is fizette árát
Mikor reménytől árasztva vette be Bendl várát
Az út alatt sokszor tűnődött
Mi az amiben tévedett vagy rosszul döntött
Mindig ez volt a baj csak a szíve fáj
Hiába lett tekintélyes, ünnepelt s király.
Ó azok szépséges mesnysiek
Mennyire aranyosak, ragyogóak s gyönyörűek
Ha csak rájuk néz az ember gondolja milyen szépek
A valóság hogy elcsábítanak, becsalnak és ölnek.
Volt mikor a király is fellángolt
S megadott volna mindent mi égi,földi, élő és holt.
A mesnysi királynőnek dús érzelmeket táplált
De az érzés nem viszonzott hálát.
A Cramon-i király magához ölelte
S csak úgy tüzelt a lélek
Azt se gondolta volna utána
Mondhatja e , ÉLEK
Nem siratta a merénylet kudarcát
Hisz akkor nem érezte volna szíve ezer darabját
Nem adott parancsot hogy valaki megölje
Csak nézte hogy folyik a vér s annak bús könnye.
A remény amiben oly hitt
Hosszú idő után vége
Földre rogyott s vele együtt sírt
Könnyben ázott vére.
Kronogtikába ért kardját emelte
De ahogy kivette azon nyomban vissza is tette
A szörnyű emlék gigászi fájdalmat okozott
S katonái látták hogy szíve helyén egy lyuk tátongott.
Seregéhez szólt: Ne aggódjatok kérlek
Ami ott volt megszűnt s most ezért élek
Furdalásának záloga lehet kincs, étel vagy érem
Már elfolyt vágy teli, bánatos és reményt vesztett vérem.
Kategória: 