Cramon (Tüzes csillag)
2019.12.20 
Tüzes csillag
Fényben járó égi csillag
Vonszolod a szív tüzét,
Nem melenget hanem éget
És öntözöd annak helyét.
Megcsúsztál és kapaszkodsz
Reményed száll az űrbe,
De ragaszkodásoddal csupán
olajat öntesz a tűzre.
Karod lassan elfárad
Lenézel és szédelegsz
A szakadék mély de egy hang
Szól hozzád, éledezz!
Elengeded kapaszkodód
Gondolatod csak hogy véged
Pár pillanat és rájössz
Hogy már álmodat éled
Esés közben sziklát láttál
Borús, dacos hóviharban
Majdan érkezel nemes
Hű király karjaiban
Levegő megáll szó megszakad
Helyét a csend veszi át
Látod itt egy olyan ember
Aki már vívott sok csatát
Elvisz merre jobb lesz
Innen már gondod viseli
Szavak nélkül is érthető
Egész lényed tiszteli
Forró lángon, fagyos jégen
Véd, cipel fáradt hátán
Ha bármi jön is érted, megtart
Akár az élete árán
Kardom legyen biztos kezem
Páncélom mely megvéd
Vérem mely a hűség
S ezek együtt járnak eléd.
Újra lobog a tűz
De már kellemes és nem égő
Pihenj, szépséges elradagó
Álomszép királynő
Napod végre tündöklő
Életed mára szabad
Fényes égen Tüzes csillag
Idill, derűsen szalad.
Kategória: 
Cimkék: 