Cramon (Fényes láng)
2020.01.09
Fényes láng
Aranyszínű forró szikra
Fúj a szél az éjszakában
Botorkálok vakon végtelenül
A halál évszakában
Keresem a fényt mely megvéd
Menekülök nem tagadom
Üldöz és csak kínoz
Minden egyes gondolatom
Sötét van csak őket látom
Fehér szemek, vigyorgó száj
Nevetnek és nevetnek
Bennem szellem jár
Ami riogat ha tud
Nincsen nehéz dolga
Hisz én adom erejét
Mint elfogott,kihasznált szolga
Összezavarodtam már
Nem is tudom mit tettem
Ezek után csodálkozom
Hogy miért lehetek életben
Feltűnt egy láng
Mely csillog halandó szemeimben
Látványától borzongok
Forr a vér ereimben
Közeljön s megérint
Lágy keze megnyugtat
Átkarol s melenget
Boldogságba eljuttat
A feketeség eltűnik
Egyre jobban látok
E rejtélyes fény szeretete
Eltűnteti az átkot
Menekülnek a démonok
Rám többé nem hatnak
Melletted nem engedek
Ennek a sekély csúf gondolatnak
Álmom végre teljesült
Beborítom a nagy eget
Nem magányos nem is fáj
Az űrt utazom át veled
Bent az ürességben
Mely éktelen és végtelen
Ha nem is látlak érezlek
Egy új egész életen
Kategória: 
Cimkék: 