Kereső
Belépés

Ékkő Világ: Feltámad a pokol

         Ékkő Világ: Feltámad a Pokol

Sötét nap virradt a Földre. Nyugodni a kristály ékkövek közül a lelkiismeredtől senki nem tudott. Az időjárás sem kímélt senkit. Dörgött az ég, villámlott, zuhogott az eső az elpusztultak után. Egy este Steven a házból nézte az esőt, gondolkodva mi is történt. Majd egy hatalmas dörgéstől és az elé belacsapott villámtól rettenetesen megrémült. Fújt egyet és próbált megnyugodni. Ekkor egy sötét árny, mellkasán zöld ékkővel megragadta és az ágynak vetette. Kíséteties hangon szólt hozzá.
(Árny) - Emlékszel rám??!! Én vagyok az! Emlékezz rám!!
Steven megidézte a pajzsát és próbálta ellökni magától az árnyat ami fenyegette, de nem tudta. Mindíg akárhányszor is próbálta, a keze átment a támadó testén. A szellem tovább ordítozott.
(Árny)- Emlékszel ránk??!! Én vagyok az! Emlékezz ránk!!
(Steven) - Hagyj békén!
(Árny) - Hagytatok minket meghalni! Mi segítettünk nektek!!
Gránát, Amethyst és Gyöngy benyitott a házba és látták hogy Steven álmában rángatózva lebeg.
(Gránát) - Megint rosszat álmodik!
(Gyöngy) - Segítsünk neki!
Hiába rángatták, rázták, üvöltöttek rá, semmi. Majd Steven testén vágások és vér kezdett megjelenni.
(Árny) - Én vagyok az! Mi vagyunk az!
(Sv) - Ki vagy te?
(Árny) - Segíts felszabadulni! Én vagyok az!
(Sv) - Esküszöm segítek, csak mond meg mit csináljak.
(Árny) - Segíts!
(Sv) - De hogy? Ismersz valakit?
Ekkor előhúzott az ékkövéből egy alabárdot és átszúrta vele Steven testét. Steven felébredt az álomból, de hangosan ordított.
A kristály ékkövek próbálták megnyugtatni.
(Gt) - Nyugodj meg. Nincs semmi baj. Mi történt?
(Sv) - Megint az a sötét alak tűnt fel. Újból csak azt mondta, hogy segítsek és, hogy emlékezzek rá! Ők lehetnek?
(Gygy) - Ha igen akkor az álmaidon keresztül fel tudnád venni velük a kapcsolatot, hogy mit csináljunk. Gránát! Muszály segítenünk nekik! Ennyivel tartozunk!
(Gt) - Igazad van! Steven! Arra kérlek hogy aludj vissza és kérdezd meg hogy hol kezdjük.
(Sv) - Aaaaz....nem fog menni.
(Gt) - Miért?
(Sv) - Mert én kérdeztem. De csak ordított velem és rángatott!
(Gt) - Akkor mást kell kitalálnunk! De ne feledd, később úgy is muszály lesz beszélni vele.
Steven bólintott.
(Gt) - Addig is kezdjük a gyökereknél. Gyöngy! Te veled szorosabb kapcsolatba akart lépni. Tudsz valamit ami segítene?
(Gygy) - Sajnos nem. Én nem akartam, de lehet hogy jobb lett volna.....
(Sv) - Emlékeztek mit mondott Enhokhotonytián?
[vissza emlékezés]
[ (Eh) - Nincs mi amiért visszamenjek! Rózsa halott, az én Lapisom is meghalt!!! Miért mennék vissza?! ]
(Sv) - Akkor Lapist említette. Lehet hogy el kéne mennünk hozzájuk. Talán ha Lapist bevinném az álmomba, ő szóra bírhatná.
(Amethyst) - Ez jó ötlet!
(Gt) - Akkor menjünk, irány a pajta!
Eközben a hazai világban a gyémántok nem álltak le a megtorlás után sem. Fehér gyémánt a csata után, ahogy az Enhokhotonytiaiak összetört kristályaihoz lépve, egy új esélyről beszélt a töröttekhez. Hazavitte a Fehér ékkő világba a saját gyarmataira. Ahol személyesen vizsgálta a töredékekbe folytatott sötét folyadék átfolyását, ezzel elsötétítve az ékkövüket. Megjavították az Enhokhotonytiaiak ékkövét, és ketrecbe rakva várták az eredményt ami az újjáalakulás során következik be. Majd hirtelen fényleni kezdett az ékkő és kialakulni a test. Fekete,mozgékony,könnyed ezért gyors idegen szerkezetett kapott. A test izmai rendkívűl fejlettek és erőteljesek lettek. Gerincük meghosszabbodott és penge éles farok alakult ki. Foguk és karmaik tűhegyesek,és ezzel csupán a testükön kívüli fegyver nélkül is pillanatok alatt morzsává szabdalja az ellenéget. Ezek az újonnan átalakított ékköveket Ékkő Démonoknak nevezte Fehér gyémánt. Eleinte nem is mint bevethető különleges elit alakulat, hanem mint háziállatnak tartotta őket. Mindíg nyugodt szelíd hangon szólt hozzájuk, mint : "Kik az én kis Ékkő Démonaim?". Később úgy gondolta jobb lenne már bevetni őket, hogy milyen eredményt is képesek felmutatni. Még is lepődőtt az eredményen. A hazai világ régi ellenségét, Ékkő Démon áldozat, vagy katonái halála nélkül győzte le. Kiderült, hogy ezek a démonok mondhatni megállíthatatlanok. Tudta, hogy ha ezek öntudatra ébrednek az számára is elég veszélyes lehet. Ezért minden percben kordában kellet őket tartani. Valami elfoglaltságot is ki kellet találni nekik. Mert ha egyszer már belejöttek ebbe az öldöklésbe akkor valamit adni. Ekkor Fehér gyémántban megfogant az ötlet, hogy ne csak a Földön élő Kristály ékköveket pusztítsa el hanem minden élőlényt ami csak van. Ketrecbe zárva a hajójába vitte őket,de az indulást nem azonnal indította meg, hanem még az egyéb feladatait is ellátta. A kristály ékkövek elindutak Lapisékhoz. Steven bekopogott.
(Peridot) - Steven! Gyöngy! Gránát! Amethyst! De jó hogy ittvagytok!
(Sv) - Mi is örülünk Peridot,de...
(Pd) - Hé Lapiiiss!
(Lapis Lazuli) - Sziasztok!
(Pd) - Gyertek! Ezt nézzétek meg!
(Sv) - Rendben Peridot, de beszélnem kell Lapissal!
(Pd) - Öömm..oké, akkor gyertek ti.
Steven és Lapis elvonultak.
(Ll) - Miről akarsz beszélni Steven?
(Sv) - Volt egy álmom, amiben egy árny azt kiabálta , hogy segítsek rajta és hogy ő az.
(Ll) - Nem tudom mire gondolsz?
(Sv) - Hát korábban jártunk egy bolygón amit Enhokhotonytiának lett elnevezve.
Lapis ekkor lassan felnézett.
(Sv) - Nem ismersz egy olyan ékkövet akit Enhoaknak hívnak?
Lapis már teljesen meglepődött.
(Ll) - De ismertem egy ékkövet. Nagyon régen láttam utoljára.
(Sv) - Milyen közöd van vele kapcsolatban?
(Ll) - Hát még az ékkő háború előtt találkoztunk sokszor és.....hát.... beleszerettem. De miért? Életben van? (kérdezte nagyon érdeklődve, és energikusan)
Stevennek ekkor eszébe jutott a második háború. Hirtelen nagy fájdalom fogta el az ékkövénél, és markolni kezdte. Fájdalmában nyögni kezdett.
(Ll) - Steven mi a baj? Hogy segítsek?
(Sv) - A mi hibánk Lapis! Az Enhokhotonytiaiak segítettek rajtunk és ott haltak meg! Miattunk!
(Ll) - Halottak? (szomorúan lefordította a fejét)
Stevennek ekkor elmúlt a fájdalma.
(Sv) - De Lapis van esély rá, hogy életben vannak! Beszélned kellene az álmom beli árnnyal, mert szerintem Enhoak az.
Lapis bele egyezett.
(Ll) - Kezdjük!
Megfogták egymás kezét és aludni kezdtek. Hamar az álomvilágban találták magukat.
(Sv) - Valahol itt támad rám mindíg.
(Ll) - Várj! Rádtámad?
(Sv) - Igen. A végén pedig..megöl.
Ekkor egy erős ütés éri szemből Stevent. Az árny felkapta torkonragadva, és üvöltözni kezdett vele.
(Árny) - Segíts! Én vagyon az!! Emlékezz rám!
(Sv) - Várj! Hoztam valakit, aki tudna segíteni.... ottvan! (Lapisra mutat)
Az árny ránéz Lapisra és hirtelen elengedi Stevent.
(Árny) - Élsz. Te Élsz.
(Ll) - Te vagy az? (kérdezte kissé visszahúzódva)
(Árny) - Én vagyok? Ki vagyok én? ( a testére néz, és látja hogy olyan mint az érintésel bíró szellem)
(Ll) - Enhoak! Te vagy az?! Mond, hogy te vagy!
(Árny) - Én vagyok Enhoak?
(Ll) - Még nem emlékszel teljesen. Kérlek segíts, hogy kiszabadítsunk! Hol vagy,vagytok?
(Árny) - Otthon. Valami nagyon furcsát tettek velünk. Pontosan nem emlékszem most hogy mit is,de tudom hogy gyorsat, okosat, erőset! Szerintem nagy veszélyben vagytok.
(Ll) - Kinek a gyarmatán?
(Árny) - Azt tudom, hogy Fehér gyémántén!
(Ll) - Még valami. Mond, emlékszel hogy mi volt közöttünk, és még most is van?
(Árny) - Nem.
Lapis elszomorodott.
(Árny) - De úgy érzem, mint aki fontos nekem. Azt akkor még elmondanám mielőtt elmentek, hogy ha visszajönnétek, többé nem bántom ezt a kis embert!
Lapis és Steven örömmel hagyták el az álomvilágot. Felébredve el akarták mondani a Gránátéknak, hogy mire jutottak, de Peridot szólalt meg előbb.
(Pd) - Steven! Nézd! Ameddig elvoltatok megmutattam a többieknek, hogy mit készítettem. Ez egy olyan lábpad ami galaxis méretű jellel rendelkezik. Szóval, ahol van lábpad oda el lehet menni!
Steven örült ennek az eszköznek.
(Sv) - Ez nagyon jó! Pont ez kell nekünk! Lapissal bementünk az álmomba, és az az árny tényleg Enhoak volt! Fehér gyémánt gyarmatán vannak!
(Gygy) - Mit mondtak még? Csináltak velük valamit?
(Sv) - Igen, de pontosan nem tudta elmondani csak , hogy valami fejlesztést.
(Gt) - Akkor indulnunk kell.
(Gygy) - Nem hozunk erősítést otthonról?
(Gt) - Nem fog kelleni.
(Sv) - Peridot, Lapis ti is jöttök?
(Ll) - Én igen! (mondta magabiztosan)
(Pd) - Nem hagynám ki!
Mindannyian rááltak a lábpadra.
(At) - Hogy működik ez a valami?
(Pd) - Elvileg működnie kéne.
Abban a pillanatban fények vették őket körül és elindultak Fehér gyémánt gyarmatára, a volt Enhokhotonytiaiak segítségére.
(Gt) - Amikor megérkezünk ne kezdjetek azonnal harcba! Ne vonjuk fel magunkra a figyelmet.
Pár másodperc múlva odaértek Fehér gyémánt központi gyarmatára. A fejlettség minden szinten túl mutatott. Gyönyörű, magas és fényes építmények álltak, rengeteg ékkő arisztokrata járta a termeket, amiket az ékkő katonák védtek. A sok járőrözés miatt, Stevenének gyakran kellet rejtőzniük ami sok időt elvitt. De idővel, egyre tovább haladtak, amíg el nem értek Fehér gyémánt palotájáig. Mint ahogy gondoltál, nem volt védtelen. Teljesen felfegyverzett Goshenite ékkövek őrizték. Gyöngyöt odaküldték, hogy elhívja őket egy olyan helyre ahol a többi ékkő katona nem látja őket. De ez a terv nem ment zökkenő mentesen. Folyamatosan tették fel neki a kérdést, hogy miért nincs Fehér gyémánt közelében. A válasza annyiban merült ki, hogy ő küldte el egy feladat megoldása ügyében. A Goshenitek főnöke Heliotrop nem vette be az olcsó trükköt, de nem akarta lebuktatni ezt a gyanús gyöngyöt. Ezért azt parancsolta az ottan őröknek, hogy menjenek vele amíg ő bemegy a palotába. Elindultak a parancs után, és nemsokkal Stevenék egy kis helyet elpusztították őket és bezárták egy-egy buborékba, és haza küldték. Utána bementek a palotába ahol, Heliotrop már várta őket.
(Heliotrop) - Hagyjuk az olcsó beszédet! Tudom, hogy nem tartoztok ide. Már rögtön észrevettem a gyöngyön és ahogy beszélt. Egy gyöngy nem képes ilyesmire.
Gyöngy idegességében előrántotta a lándzsáját.
(Sv) - Gyöngy nem kell harcolni! Szia! Én Steven vagyok!
(Ht) - Mit kerestek itt?
(Sv) - Azért jöttünk, hogy kiszabadítsuk a társainkat. Köztük van: Enhoak Fluorit, Amazonite, Napkő, Kunzite,Angyal Aura........és a többi Enhokhotonytiai.
Fluorite nevét említve felvonták Heliotrop érdeklődését.
(Ht) - Ismertem egy olyan ékkövet, hogy Fluorit. Egy nagyon jó barátom volt. Rendben segítek nektek. De mivel ezzel elárulom a hazai világot, annyit követelek, hogy vegyetek be.
Mindenki beleegyezett a döntésbe.
(Sv) - Mostantól Kristály ékkő vagy!
(Ht) - Gyertek! Ismerek valakit aki tudhatja, hogy hol vannak az Enhokhotonytiaiak. A kísérleti fazettában (Hazai ékkőföld) dolgozik. Howlite-nak hívják.
Elértek a kísérleti fazettában lévő épülethez,amit szintén őrök védtek.
(Danburite őr) - Azonosítsd magad!
(Ht) - Heliotrop! 4-es osztályú ékkő! Őr vezető kategória!
(Dő) - Mi a missziód? (misszió=megbízás)
(Ht) - A velem lévő ékkövek, kísérleti laborba való vezetése, önkéntes kísérletre.
(Dő) - Ki a fogadó ékkő?
(Ht) - Howlite. 3-mas osztályú ékkő.
(Dő) - Engedély megadva! Mehettek!
Az engedély megkaptával be is léptek a kísérleti termekbe, és megindultak keresni azt a szobát ami nekik kell.
(Sv) - Mond csak, az ékkövek tettszhetnek egymásnak?
Heliotrop furcsálta a kérdést, de tudta, hogy miről beszél.
(Ht) - Igen. Miért, azt mondták neked a barátaid, hogy itt nincs kapcsolati élet?
(Sv) - Hát azt mondták amikor anyám Rózsa quartz és az apám aki ember összejöttek, hogy ez nem lehet.
(Ht) - Biztos már rég óta léteznek. Azóta fejlődött az ékkövek világa és már rengeteg mindenre van lehetőség.
Megérkeztek és szinte kopogás nélkül, benyitottak a szobába.
(Howlite) - Kik vagytok! Azonosítsátok magatokat!
Az ékkövek egy percet sem vártak, már is az asztalnak dobták Howlite-ot, és elpusztították a körülötte lévő ékkövek fizikai formáját.
(Hw) - Mit akartok?
(Gygy) - Hol vannak az Enhokhotonytiaiak? Mit tettetek velük?
(Hw) - Fehér gyémánt parancsolta, hogy miután meggyógyítottuk az ékkövüket, folassunk bele egy sötét anyagot, ami már egy kipusztult fajból származik. Úgy gondolta, ha keverjük az ékköveket ezekkel a volt lényekkel, akkor hatalmas erővel rendelkező entitánsokat kapunk eredményül.
(Gt) - Milyen lett?
(Hw) - Tökéletes. Ennél nagyobb erőt alig ha láttunk. A gyémánt világ régi ellenségei sem bírták. Egytől-egyig mind elpusztult.
(Gygy) - Hány faj esett már áldozatul?!
(Hw) - Több száz. Senki sem tudott ellenállni. Mind meghaltak.
GYöngy rángatni kezdte Howlite-ot, és kiabálni kezdett.
(Gygy) - Hogy lehettek képesek ilyesmire?!
(Hw) - Én csupán parancsot teljesítek!
(Gt) - Gyöngy, elég lesz!
(Gygy) - Mutasd!
(Hw) - Már is!
Egy közeli számítógépen felkeresték az Enhokhotonytiaiak fájljait, és keresték a videó adatokat. Amint megtalálták meg is nyitották az elsőt. Ez a kinézetükről, reakciójukról, reflexükről szólt. Mindenki elképedve bámulta.
(Gygy) - Úúúrrrr..............Isten! Minek lettek elnevezve?
(Hw) - Ékkő Démokoknak.
Mindenki látszott a rémület. A második felvétel a támadásuk és harci képességüket mutatta meg. Gyöngy, Lapis, Gránát és szinte mindenki a szája elé rakva nézte, hogy mire képesek ezek a fenevadak, hogy senki és semmit nem kímélnek. Széttépik, szétmarcangolják, darabokra szaggatják az ellenséget, az sem érdekli őket, hogy mi is volt az amire támadnak. Ha megkapják a parancsot, akkor nekik nincs megállj.
(Gt) - Kapcsold ki!
Howlite abba a pillanatban kikapcsolta a felvételt.
(Gygy) - Most mond meg hol vannak!
(Hw) - A szállítási, ötös fazettában.
(Gt) - Menjünk!
Elindultak a szörnyé változtatott Enhohotonytiaiakért. De Gránát még visszaszólt Howlite-nak.
(Gt) - Ó, és ha bárkinek szólni mersz, hogy itt vagyunk, velem gyűlik meg a bajod!
Az úton Heliotrop megállította őket, mert eszébe jutott, hogy valaki segíthetne nekik, legálisan engedéllyel bejutni az ötös fazettába.
(Ht) - Figyeljetek! Van egy ismerősöm aki, tudna segíteni bejutni, és anélkül, hogy ránkszállnának a katonák. Spinnelnek hívják, egy csinos tüzes ékkő. Szenátori posztban dolgozik. Szóval 3-as osztályú ékkő. Tisztelet tudónak kell lennünk vele.
Ahogy mentek tovább, Gránát érdeklődni kezdett.
(Gt) - Biztos csak a bejutás miatt mondtad, hogy legyünk tisztelettudóak, nem azért mert tettszik neked?
(Ht) - Mi közötök van hozzá?
(Sv) - Neked tettszik Spinnel?
(Ht) - Nem!
(Gt) - Hidd el láttam én már sok mindent. Azt is, hogy mi lesz a közeljövőben.
(Ht) - Na jó, igen.
(Sv) - Ez hogy lehet? Az ékkövek is lehetnek kapcsolatban?
(Gt)  - Ez érdekes.
(Ht) - Biztosan régóta éltek már. Azóta más lett itthon is minden. Lehetőség nyílt arra, hogy az ékkövek is boldogok legyenek ezen a téren. De hát mi Spinnellel nem vagyunk egy osztályon. Ez sajnos akadályoz. Meg ráadásul a szenátori munkálya mellett szerintem nem is lenne rám ideje.
Gránát rákacsintott egyet Heliotropra.
(Gt) - Szerintem nem így lesz!
(Ht) - Gyerünk, menjünk be! Remélem gyorsan rátalálunk Spinnelre!
Abban a pillanatban észrevették Spinnelt, és Spinnel is őket. Heliotrop és Spinnel is egymás felé rohantak és átölelték egymást. Hosszas ölellés után Heliotrop a lényegre tért.
(Ht) - Kérlek segíts!
(Spinnel) - Rendben! Akkor gyertek gyorsan a részlegemre!
Gyorsan bementek Spinnel részlegére.
(Sn) - Miben segítsek?
(Gt) - Az ötös fazettába kéne bejuttatni minket.
(Sn) - Miért? Mit akartok csinálni? (kérdezte kissé megrémülve)
(Ht) - Ki akarjuk szabadítani az Enhokhotonytiaiakat!
Spinnel teljesen meglepődött, és látszódott a félelem az arcán.
(Sn) - Árulást akartok elkövetni?!
(Gt) - Mi már nem árulunk el senkit. Mi Vagyunk A Kristály Ékkövek!
(Sn) - Ezt nem! Ezt nem hagyhatom! Heli, te is közéjük tartozol?!
(Ht) - Spin, a barátomért teszem Fluoritért. Segíts kérlek, mert Holkövet is ugyanígy fogságban tartját, és egy visszataszító teremtményt csináltak belőlük.
(Sn) - Holdkövek is elkapták? Rendben. Segítek nektek, de csak egy feltétellel.
(Ht) - Nem kell megkérdeznek őket. Bevesznek.
(Sn) - Akkor gyertek!
Nemsokára odaérve, átmentek Spinnel vezetésével az ottlévő őrökön. Az adatkezelő ékkőtől kérdezték meg, az Ékkő Démonok hollétét.
(Sn) - Hol vannak, az Ékkő Démonok? A fazetta egyik részlegében sincsenek.
(Fehér citrin) - Már nincsenek itt. Elvitték őket.
(Pd) - Mi hová??
(Fc) - Fehér gyémánt vezetésével elindultak a Föld felé.
Mindenki megrémült.
(Gt) - Mennünk kell!
Ahogy el akartak futni, a sarkon megjelent Howlite Fehér Jáspis katonákkal, és Danburite őrökkel.
(Hw) - Elkapni őket!
(Gt) - Futás!
Elkezdtek rohanni a hazavivő lábpadhoz. A Jáspis és Danburite őrök destabilizátorokkal próbálták meg megszúrni a fejük felett elügráló Gránátot, aki a levegőböl leérkezve leütötte az erősítést hívó Howlite-ot. A többiek addig elbántak a megtévesztett, és megzavardott ékköveket.
(Gt) - Mondtam, hogy megbánod!
Futottak, tovább de a helyzet egyre csak rosszabb lett. Tömegesen vették észre, és üldözni kezdték őket. Tudták, hogy már csak előre mehetnek, és ha csak egy pillanatra is megállnak akkor elkapják őket.
Howlite a kegyetlen ütés ütán magához tért, és Fehér Citrinhez szólt.
(Hw) - Te meg mire vársz?! Kapcsold be a riasztót! Riadó készültség!!
(Riasztó) - Figyelem! Behatolás, behatolás, behatolás, behatolás! A négyes fazettábanbehatolás!
(Hw) - Utánuk! Nem szökhetnek meg!
Menekülés közben eszükbe jutott, hogy Peridotnak a lábpadnál kell lennie előbb, hogy előkészítse. De futással Peridot, nem érne oda előbb, ezért repülnie kéne. Közülük pedig Lapis tud repülni.
(Gt) - Lapis! Vidd el gyorsan Peridotot a lábpadhoz, csak ő vihet ki minket innen!
Oldaról érkeztek még Galait katonák akikre a Kristály Ékkövek nem számítottak, hanem csak Lapis látta amikor Gránát hozzá beszélt. Víz feletti hatalmával, gondolatával a mellettük folyó vízet kiemelve jéggé változtatta és a támadókhoz dobta, akiknek a teste egyből elpusztult.
(Ll) - Megyek!
Abban a pillanatban felkapta Peridotot és Víz szárnyával a levegőbe emelve siettek a lábpadhoz. De ezt az itthoniak nem engedték könnyen. Toronyvédő ágyúkkal kezdtek tüzelni Lapisékra, akiknek ez rendkívül megnehezítette az utat.
(Gt) - Gyöngy, Spinnel! Lőjjétek le az ágyúkat! Nem találhatják el őket!
Spinnel és Gyöngy elkezdték lőni a nagy toronyvédő ágyúkat ami Lapisékat tüzelte, akik sikeresen manővereztek el a lövések elől. Majd a sikeres terv után Lapisék tovább repülhettek. De a többiek nem állhattak meg. Előttük is hazai ékkövek jelentek meg. Így nem maradt más választásuk, minthogy belemenjenek a közelharcba. Gyöngy és Amethyst csapadmunkában az ostorral és lándzsával legyőzték az ellenük támadő ékköveket. Gránát megfogta az ellenséget és a mögöttük lévőknek hajította, akik úgy estek el, mint a dominók. Ahogy odaértek ráálltak a lábpadra.
(Gt) - Gyerünk!
Amilyen gyorsan ideértek, olyan gyorsan is el tudtak menni. A hazaéréskor leugrottak a lábpadról.
(Gygy) - Gyerünk Peridot pusztítsd el mielőtt utánunk jönnek!
(Pd) - Már is!
Elővette a lábpadhoz készült irányítót és önmegsemmisítésre állította át. A hazai ékkövek már nem tudtak átjönni. Abban a pillanatban éljenezni kezdtek.
(Sv) - Hurrá megmenekültünk!
(Pd) - Éljen!
(Ll) - Ez az!
(Gygy) - Ügyesek voltunk!
(At) - Szép volt!
(Gt) - Igen! De még nem végeztünk! Vissza kell mennünk Steven házához, figyelmeztetni a többi Kristály Ékkövet erről a hatalmas veszélyről, ami közeleg.
(Gygy) - Ez igaz! De most senki nem fog egíteni.....senki nem fog.......helyettünk meghalni!
(Gt) - Ez így van. Steven! Fel tudnád venni vele újra a kapcsolatot?
(Sv) - Semmi gond!
(At) - De nem fog megint bántani?
(Sv) - Nem. Amikor Lapissal bementünk az álmomba akkor azt mondta, hogy már nem fog bántani. Akkor megyek!
(Gygy) - Légy óvatos Steven!
Steven mosolyogva feküdt le, hogy az álomvilágba jusson és újra beszéljen az árnnyal.
(Sv) - Halóó! Van itt valaki?
Megjelent a sötétségből az árny.
(Árny) - Mit akarsz itt? (Lassan fenyegetve)
(Sv) - fhuu... (megkönnyebülve) legalább nem támadsz rám, szia én Steven vagyok!
(Árny) - Mit akarsz itt Steven? (Ugyanúgy lassan fenyegetve)
(Sv) - Teljesen dezsavű érzésem van. Lapis is ezt mondta egyszer. Pont ugyan így.
Lapis hallatán az árny felfigyelt. Mert egyre jobban kezdett emlékezni Lapisra, arra hogy ki ő, és ki volt. Az árny színe is változott. Egyre jobban a feketéből szüréllni kezdett és haladt a fehér irányba.
(Árny) - Mintha.....kezdenék......megvilágosodni. Nem emlékszem teljesen, de egyre több dologra emlékszem. Mond már, hogy mit akarsz!
(Sv) - Megtudtuk, hogy elszállítanak titeket a föld felé, hogy Ékkő Démonként a Földre hoznak azért, hogy minen életet elpusztítsatok! Mondd meg kérlek, mikor érkeztek?
(Árny) - Hogy Mi??!! Mit csináltak velem?! Mit csináltak velünk??!!
(Sv) - Nem akartam mondani de, ha akarod. Egy olyan szörnyet aki teljesen fel van fegyverkezve, karmokkal, pengékkel, tűhegyes fogakkal, acélszaggató izmokkal, és hihetetlen nagy sebességgel. Rengeteg lényt megöltetek, nem számított, hogy milyen korú, fiatal vagy idős, vagy másik ékkő, gond nélkül megöltétek.
(Árny) - Mi lettem?! Mi vagyok??!!
Újra elkezdett elsötétülni az árny teste.
(Sv) - Ne aggódj! Tudunk segíteni. Csak változz vissza az Ékkő Démonból!
(Árny) - De hogyan? Nem is látom mit csinálok! Csak egy gondolat vagyok!
(Sv) - Ez nem igaz! Várj hozok valakit!
Steven felébredt, és szólt Lapisnak, hogy neki is mennie kell. Hiszen a múltkor is ő segítette Stevent a feladatában az Árnnyal szemben.
Vissza térve az álomvilágba, rögtön megjelent az Árny. Aki csodálkozó szemmel figyelte Lapist.
(Árny) - Lapis.....
Lapis érdeklődve figyelt fel amikor a nevét mondta.
(Ll) - Már emlékszel a nevemre? (örülve)
(Árny) - Igen. Egyre több dologra emlékszem.
(Ll) - Ennek tényleg nagyon örülök, de kérlek segítened kell, hogy mi is segíteni tudjunk.
(Árny) - Mit kéne tennem?
(Ll) - Azt kellene megmondanod, hogy mikor érkeztek. Fel kell készülnünk addigra!
(Árny) - Pontosan nem tudom megmondani, de szerintem amilyen technikájuk van nagyjából egy másfél napon belül ottlesznek.
Lapis megdöbbenve hallgatta ezt a lelombozó hírt. Tudta, hogy rá kell ébreszteni az Árnyat , hogy ki is ő mert így nem sokra mennek, ilyen segítséggel.
(Ll) - Enhoak.....
Az Árny felfigyelt.
(Ll) - Eggyetlen Enhoakom! Ha sikerrel járunk, akkor újra együtt lehetünk! Örökké! Semmi és senki nem választhat szét minket! (Lassan érintve végigúzza a kezét simítva az Árny karján) Boldogok leszünk! Csak mi ketten!
Már Lapis annyira elérzékenyült, hogy könnyekben kitörve csókolta meg a vele szemben álló Árnyat.
(Ll) - De! (Lassan mondva) Eljött az idő! Hogy Magadhoz térj! (elmosolyodva) Szeretném ha megtennél valamit! Vedd át az irányítást az Ékkő Démonon, te erősebb vagy nála! Kelj fel és járj Enhoak! A munkád még nem ért végett!! (Egyre hangosabban majd ordítva) Halld meg a hangom, ÉS TÁMADJ FEL!!!!!
Ekkor Enhoak árnnya eltűnt az álomvilágból, és Enhoak lelke és gondolata vissza tért Ékkő Démon testébe, és pár másodpercig ő uralta azt. Rendkívül meg volt rémülve, az új testétől.
(Enhoak Ékkő Démon) - ÁÁÁÁÁÁÁ!! Mi történt velem?!!!
Azután minkét kezével, karmát végighúzva a fején, hangos ordításba ment át. Ekkor elvesztette az irányítást, és visszatért Stevenhez és Lapishoz az álomvilágba. Ahogy megérkezett lihegni kezdett. Lapis és Steven örültek.
(Sv) - Ezek szerint van remény!
(Árny) - Nem túl sok! Csupán rövid ideig tudtam irányítani. Majd újra az Ékkő Démon vezetett.
(Ll) - Ne aggódj! Sikerülni fog! Én bízom benned! (Átölelte az Árnyat)
Elközöntek a sötét szellemtől, hogy elkezdhessék megszervezni a Kristály Ékkövek védelmét. A pajtában élő Lapis és Peridot is ki akarták venni részüket bolygójuk megvédésében. Mindenki rendesen rendezkedett, szerelt, edzett. Egyedül Lapis volt az akin látszott nagyon a bánat, amit Steven nagyon hamar észre is vett. Lapis felment a domb tetejére és leülve átkarolta térdeit, és az eget nézte. Steven odaült mellé.
(Sv) - Semmi baj Lapis! Mindent bele fogunkadni, hogy visszaverjük a hazai ékköveket!
(Ll) - Nem az a bajom. Hanem......hiányzik!
(Sv) - Visszamehetünk az álomvilágba, ha akarod.
(Ll) - Nem kell, mert az....nem olyan, mint ha ittlenne mellettem.
Steven átölelte oldalról Lapist.
(Sv) - Én melletted leszek Lapis!
Lapis nem bírta tovább, elsírta magát.
Szinte egész este a csillagokat nézték, amíg Steen el nem aludt. Másnap reggel felébredt és Lapisra nézett, aki aggódó arccal figyel az égre. Apró pontok jelentek meg a távolban. Minenki felkészült a nagy megméredtetésre, és a szembenézésre az Ékkő Démonokkal. De minenki rendkívül meglepődött és kétségbe esve kérdezték egymástól, hogy most mi lesz, mert az űrhajók nem feléjük repültek, hanem egy távolabbi városba. A Kristály Ékkövek vezetői (Gránát, Gyöngy Amethyst) tudták, hogy az embereket akarják gyilkoltatni az Ékkő Démonokkal, és amennyire kevés az esélyük az embereknek mire odérnének a Kristály Ékkövek, addigra a hazai világ már tömegmészárlást végez. Steven felajánlotta, hogy barátjával Connie-val elidulnak és az oroszlánjuk hátán sietve feltartják a hazaiakat. A többiek bármi magyarázat nélkül ellenezték, mert ez túl veszélyes egy 14 éves embernek, hiába bírja irányítani az ékkövében lévő erőt. Steven akkor is erőltette, és fúzióba lépett Connie-val és egyesülve Stevonnie lettek. Gránát vállára tette a kezét, és mondta neki: "Tudod, hogy életben maradok!" . Gránát csak ebben a pillanatban engedte el. Stevonnie felugrott Oroszlán hátára és siettek a városba. Még oda sem értek de az űrhajók kapui már kinyíltak. Az ott élő emberek furcsálva nézték ezt a szokatlan dolgot ami megjelent náluk. Akkor egy nagy fehér nő alak szállt ki a hajóból és elmosolyodott.
(Fehér gyémánt) - Menjetek, játszatok!
Majd sok-sok sötét, fekete színű lények léptek elő és tűheges fogaikkal vicsorogva tekintettek az emberekre. Az emberek futásnak indultak, de az Ékkő Démonok mivel sokkal gyorsabbak náluk, legtöbbüket utolérték és ott abban a pillanatban megölték őket. Halálra zúzták, széttépték, szétmarcangolták kiszemeltjüket, egyiknek sem kímélve. Akik szembe szálltak velük azok sem jártsak dokksl jobban, sőt még roszabbul. Ők rettenetes halálnak néztek elébe. A többi ember kiabálva szaladt gyermekét is kajában tartva, hogy megmentse. Amikor Stevonnie odaért már sok ember meghalt. A többiek vérben és könnyben állva szaladtak el mellette. Stevonnie előrántotta a kardját és megidézte a pajzsát, felkészülve a szembenézéssel. De amint egy Ékkő Démon, Enhoak Ékkő Démon befordult a sarkon és szembeállt vele Stevonnie hátán végigfutott a hideg, és pár másodpercre lesokkolt. Mert élőben az Ékkő Démon sokkal félelmetesebb és erősebb mint a felvételeken. Enhoak Ékkő Démon egyik szemén egy érzékelő volt ami tartotta a kapcsolatot Fehér gyémánttal. A Démon megindult Stevonnie-nak és egy hatalmas csapással át ütötte a mögötte álló házon. Stevoonie még fel sem kelt de már az ékkő démon csupán pár másodpercre volt tőle. Éppen annyi ideje volt, hogy megidézze újra a pajzsát. Majd az Ékkő Démon továbba is átszakítatta vele a házak oldalát. Stevonnie felugrott a levegőbe és a kezében lévő pajzsot az Ékkő Démon fejéhez dobta. Látszólag sikeres volt a támadása mert a Démon dühösebb lett. Stevonnie után ugrott, majd elkapta a karját és a földhoz vágta. A becsapódás után a por se tűnt el az Ékkő Démon már neki csapódott Stevonnienak. Mindkét kezés és lábát lefogta, majd nyállal vicsorgó fogaival ráordított Stevonnie-ra. De nem végzett vele. Majd a többi Ékkő Démon, akik az Ékkő Titánok tagjai voltak( Amazonite, Kunzite, Fluorit, Napkő, Angyal Aura) köréjük gyűltek. De akkor, odértek a Kristály Ékkövek, és mindeggyikük elborzadva nézett velük szembenálló szörnyekre. Majd villám gyorsan Stevonniet lefogó Enhoak Ékkő Démont Gránáttól egy gyors, és elsöprő ütés, elröpítette pár méterre. Gyorsan felkapta Stevonnie és vissza sietett a Kristály Ékkövekhez, akiken látszódott a félelem, ami csak feltüzelte az Ékkő Démonok ölési vágyát. Rohamnak indultak az Ékkő Démonok, a Kristály ékkövek pedig a védelemre fókuszáltak, de Gránát utasította, hogy támadjanak ők is. A két sereg összecsapott, amit az Ékkő Démonok kezdtek meg sikeresen. Addig Gránát egy ház oldlához a vérző Stevonnie-t. Ezután ő is becsatlakozott a harcba. Sok Kristály Ékkő vesztette életét az Ékkő Démonokkal való harcban. Kissé vissza kellet vonulniuk a Kristály Ékkőveknek, mert látták, hogy az a harci helyzet nem az ő oldalukon áll. Enhoak Ékkő Démon átrontott a Kristály Ékköveken és egy mellettük lévő kisebb szakadékba beugrott Stevonnie-val. Lapis ezt meglátta és gyorsan utánnuk repült. Amikor Enhoak Ékkő Démon földet ért, megragadva Stevonnie a végső csapásra készült. De akkor Lapis is leért és rákiáltott.
(Ll) - Állj!
Az Ékkő Démon megfordult is vicsorogva nézett Lapisra.
(Ll) - Enhoak! Ez nem te vagy! Te ottvagy bent! Tudom. De ha még is harcolni akarsz valakivel, akkor inkább velem küzdj meg!
Enhoak Ékkő Démon abba a pillanatban eldobta Stevonnie-t és Lapissal szembeállt, és támadásra készült. Lapis a földet nézte, majd ránézett az Ékkő Démonra, és énekelve ő is támadásra készült:
(Ll) - Ez itt Lapis, visszatértem
       és soha nem hagyom, hogy már legyőzzenek
       annál én többre viszem
       csak simán kapd el, ezt sógja az eszem.
       Én pedig sose fogok hallgatni rád,
       gyere csak mond el mi az ami téged bánt
       kezdjük csak mi ketten, kezdjük egy-egy ellen! (neki rontott az Ékkő Démonnak)
       Gyere hát és mutasd meg, hogy mit tudsz    (kitér Enhoak Ékkődémon csapásai elől)
       hidd el ellenem te semmire nem jutsz
       Látom nem tettszik, hogy ezt tették veled
       de ne aggódj mert Lapis szeret!           (felrepül a levegőbe és jeget küld az Ékkő Démon fejére)
       Úgysem tehetnek semmit nem állhatnak küzénk,
       szeretetünk úgy is összeköt rég           (az ékkő démon utána ugrik)
       ha szétszakítanának az sem lenne elég     (Lapis kitér)
       tudod mi úgy is erősebbek lennénk, ez szeretet    (Megigéz jég kardokat)
       o-o-o-o-ó     (Lapis rácsap az Ékkő Démon karjára akinek széttörik a kezén a kard)
       o-o-o-o-ó                                 (az Ékkő Démon hatalmasat rácsap Lapis oldalára és a falnak csapódik)
       o-o-o-o-ó                                 (Lapis látja hogy az Ékkő Démon felé szalad)
       o-o-o-o-ó     (Lapis elugrik az Ékkő Démontól való ráugrástól)
       o-o-o-o-ó     (jégostort megidézve rá akar csapni az Ékkő Démon lábára aki kitér előle)
       o-o-o-o-ó                                 (az Ékkő Felkapja Lapist és teljes erejéből a földnek dobja)
       Ez itt volnál te                          (a súlyos támadástól próbál felkelni)
       és ez volnék én,
       és ne is próbálj meg ellenkezni        
       inkább hagyj békén.                       (ránéz az Ékkő Démonra)
       Van bennünk egy érzés                     (felkel a földről)
       mi nem huny ki sosem,                     (jég buzogányokat idéz meg)
       és úgysem bánthatod a bolygót            
       vagy akik kedvesek nekem.                 (az Ékkő Démon neki támad)
       Na gyere hát és mutasd meg, hogy mit tudsz
       hidd el ellenem te semmire nem jutsz.     (az Ékkő Démon a karmával rácsap Lapis arcára, aki a földre terül.
       Te sosem hitted azt, hogy félned kéne tőlem, (felkel ismét a földről)
       de még nem láttál mindent belőlem.        (beledobta a jégbuzogányokat az Ékkő Démon testébe)
       Többek vagyok annál mint mi ketten,       (a szakadék aljában beáramlik víz)
       az amit érzünk itt van bennem             (Lapis irányítása alá veszi a vízet, és cunamiformát vesz fel)
       bennem a harag, bennem a béke             (vízöklökkel ütni kezdi az Ékkő Démont)
       bennem a párbeszéd ül, ez szeretet        (elfogja a nagy vízkézzel az Ékkő Démont)
       o-o-o-o-ó   
       o-o-o-o-ó
       o-o-o-o-ó    
       Ez erősebb nálad!                         (a vízkézzel csapni kezdi a falhoz az Ékkő Démont)
       o-o-o-o-ó
       o-o-o-o-ó
       o-o-o-o-ó
       Ez erősebb nálad!
       o-o-o-o-ó
       o-o-o-o-ó
       o-o-o-o-ó                                 (eldobja az az Ékkő Démont, aki felszúródik a tüskés falra, és utánna már nem mozdul)
Majd a heves harc után összesik Lapis. A legyengült és sérült Stevonnie szétválik Stevenre és Connie-ra. Steven odamegy Lapishoz.
(Sv) - Lapis jól vagy??!
Lapis felemelte magát a földtől és a hátával a falnak támazkodik.
(Ll) - Igen....  (fáradtam, és lihegve)
(Sv) - El sem hiszem, hogy legyőzted! De, hogy-hogy nem tűnik el a teste?
(Ll) - Nem tudom. Biztos az Ékkő Démonságához van köze.
(Sv) - Lehet. Mondcsak, nem zavar, hogy többé nem látod?           [az Ékkő Démon ujjai megmozdulnak]
(Ll) - De.....hiányozni fog!                                       [kezeit levezi a tüskékről é megfogja azokat]
(Sv) - Az ékkővekkel biztos kitudunk találni valamit!              [leugrik a tüskékről és a földre érve megremeg az]
(Ll) - Szerintem arra nem lesz szükség!!!                    (Lapis megrémül) [az Ékkő Démon pedig feléjük megy úgy, hogy közben a testéből szinte ömlik a vér]
Az Ékkő Démon óriásian oldalba csapja Lapist aki ettől messzire elvágódik. Lefogja Steven-t és meg akarja semmisíteni az ékkövét. Steven felordít, hogy "Neee!".
Ekkor egy fénysugár jött ki Steven ékkővéből ami lassan rózsaszín füst szerű alakot kezdett el ölteni.
(Rózsaszín Árnyék) - Hát ezt tették veled?      [az Ékkő Démon furcsálkozik]
(Rózsaszín Árnyék) - Nem ezt érdemelted! De ne félj...meggyógyítalak!
Elkezdett bemenni az Ékkő Démon ékkövébe és eljutni a középpontjáig, ahol egy elzárt rész volt. Az Ékkő Démon akárhogy is próbálta az ékkövéből kitépni nem tudta, ezért utánnament az elméjében. A Rózsaszín árnyék törte-törte a lezárót egy egyre jobban haladt, de az Ékkő Démon odaért. A Rózsaszín árnyék úgy gondolta jobb lesz felfedni az igazságot, hátha együtt működik. Elmúlasztotta az álcáját és vissza alakult Rózsa quartzá.
(Rózsa quartz) - Emlékszel rám?       (De az Ékkő Démon csak vicsorgott)
(Rózsa quartz) - Én nem haragszom rád. Azt tetted amit helyesnek láttál. Láttam mit tettél. Megmentetted a Kristály Ékköveket. De figyelj! Most újra meg kéne! Segíts, hogy ezt a....... (Az Ékkő Démon rátámad)
Rózsa kitér előle, és ettől az Ékkő Démon a lezáró csap amitől az jobban szétrepedt. Ezt a tatikát használta fel a hirtelen haragú és figyelmetlen Ékkő Démonnal szemben. Egyre jobban és jobban szétrepedt a lezáró, amíg egy fény nem kezdett el kiáramlani belőle. Rózsa ezt a fényt nézte, de amíg nem figyel az Ékkő Démon jópárat rácsapott és kidobta magából. Ettől Rózsa testett öltött az anyagi valóságban. Steven örült és meglepődve szaladt oda anyjához. Átölelte, majd könnyezni kezdett.
(Sv) - Anya! Anya!! Ez, hogy lehet?! Ittvagy velem! De azt mondták, hogy nem lehet!
(Rq) - Steven! Én is örülök neked, és én sem tudom, hogy ez miként lehetséges, de a lényeg az, hogy együtt vagyunk nem?
(Sv) - Igeen! (örülve sírt)
Az Ékkő Démon hangosan felordított mert benne a lezáró kezdett széttörni teljesen. Úgy gondolta, mostmár lényegtelen, hogy megpróbálja megakadályozni, mert már nem tudja. De mielőtt ez bekövetkezne akkor is muszály megölnie Stevent. Ezért visszatért az elméjéből a valóságba, és Stevennek rohant. Rózsa eléállt, de az Ékkő Démon félre ütötte az útjából. Rá akart csapni Steven ékkövére de Lapis ráugrott a karjára és próbálta visszafogni. Erre az Ékkő Démon a falnak csapta, és leesett a karjáról. Felkapta Steven és a karmát Steven ékkövének szegezte. Ekkor bekapcsolt a fején lévő kapcsolattartó Fehér gyémánttal.
(Fgy) - Végezz vele!
Az Ékkő Démon hátrébb húzta a kezét és szúrásnak kezdett. De pár miliméterrel az éllő előtt megállt. Mjad remegni kezdett az Ékkő Démon. A benne lébő lezáró teljesen széttört. Enhoak kiszabadult belőlre és az elmébe rántotta Ékkő Démont.
(Eh) - Na most már csak mi ketten vagyunk!
A valóságban az Ékkő Démon teste üvöltözött és a fejét karmolászta, tépte a benn lévő harc alatt. Majd hirtelen megállt. A földre rogyott, és felordítva fényleni kezdett. A teste változott és végül Enhoak visszatért. Lassan és lihegve felállt. Lapis abban a pillnanatban nekiugrott és a földre döntötte majd feltámasztotta onnan és könnyezve átölelte.
(Eh) - Lapis!! Az én Lapisom! Az én..........  (még végig sem tudta mondani már Lapis csókja érte, majd ő is becsatlakozott)
Amint végeztek, Enhoak felállt és ránézett Rózsára. De csak egy szót szólt.
(Eh) - Köszönöm!
Rózsa elmosolyodva indította el, hogy kint segítsen a kürdő ékköveken. A kritály ékkövek kissé előre törtek, de csak mert Fehér gyémánt növeli akarta az önbizalmukat, hogy túlbecsüljék magukat, és nem az Ékkő Démonokat indította harcnak hanem kisebb fokozatú katonáit. Akkor még két űrhajó jelent meg az égen ami pár perc múlva földet is ért. Sárga és Kék gyémánt űrhajói.
(Fgy) - Ti mit kerestek itt?
(Sgy) - Tudtuk, hogy visszajössz. Te nem ilyen vagy, hogy félbehagyod az elkezdett munkádat!
(Kgy) - Mi is ki akartuk venni a részünket. Rózsaszín gyémántot végre dicsőséggel zárhatjuk!
(Fgy) - Hát legyen!
(Sgy) - Emellett hoztam 800 Jáspis katonát!
(Kgy) - Én is 800 Amethyst katonát!
(Fgy) - Helyes! Azt hiszem ezt sikernek elkönyvelhetjük!
Ekkor Enhoak felugrott a dombra és a gyémántokra ordított.
(Eh) - Na most lesz végetek!
A gyémántok tátott szájjal álltak.
(Eh) - Most pedig visszaveszem a seregemet, és az Ékkő Titánjaimat! Kristály Ékkövek Támadás! (a Kristály Ékkövek támadásnak indultak)
(Gyémántok) - Összetörni!!! ( A hazai világ Ékkő Démonjai,,jáspisai,amethystjei támadásnak indultak)
Enoak elé beálltak avolt Ékkő Titánok és rá akartak támadni de Enhoak előrántotta a csatabárdját és erőhullámot küldött az Ékkő Démonok fejéhez akik letérdelve változni kezdtek. Annyi idő alatt a Kristály Ékkövek kiismerték az Ékkő Démonok harcstílusát és vissza tudták őket verni. Az Ékkő Démon Titánok visszaváltoztak eredeti formájukba. Fölkeltek és csodálkozva egymásra néztek. Enhoak megszólalt.
(Eh) - Titánium! Második kört!
Az Ékkő Titánok mosolyogtak és fúzióba lépve Titániummá változtak. Ezt meglátták a gyémántok és ők is fúzióba lépve a Világ Kristállyá alakultak. A két óriás harcba kezdett. Addig a szaadékban lévő Stevenék kijöttek onnan, és a Kristály Ékkövek segítségére siettek. Titánium sikeres ütéseket vitt be Világ Kristálynak aki a satabárdot megidézve mellé csap Titánium támadásakor. Majd belerúgott  Titániumba de ő mint ha meg sem érezte volna állon ütötte Világ Kristály aki majd a földre került, és a gyémántok szétváltak. Titánium elégedetten ránézett a gyémántokra és futásnak hagyta őket.
(Fgy) - Vissza! Haza megyünk!
Az Ékkő Démonok visszaváltoztak a harc alatt Enhokhotonytiaiakká. A hazai ékkövek elhagyták a bolygót, és valószínűleg nem is számíthanak egy ideig támadásra. A Marsi ékköveket vissza küldték Enhokhotonytiára, hogy ők ott védjék a naprendszerüket. A többi Enhokhotonytiai a Földön maradt a barátaik mellett, és együtt azzal akiket szorosabban szeretnek. Enhoak az ő Lapisával, Fluorit az ő Holdkövével, Heliotrop az ő Spinneljével. Rózsa is visszatért a családjához Steven és Greghez. Később ahogy Lapis Enhoakkal a pajtában élve  egy nap az eget nézték Lapis ékköve kisé zöldellni kezdett. Majd a hasa kissé megnőtt és fájdalmat érzett. Még senki sem tudta, hogy egy Ékkőnek is lehet utóda.

Ékkő világ: A hazai világ bosszúja

                                                                     Ékkővilág: A hazai világ visszavág


A Föld túlélte a nagy háborút. A kristály ékkövek kivívták új hazájuk szabadságát és megvédték azt. De ahogy minden más, ez sem ment tökéletesen. A kristály ékkövek két csoportra bomlottak: A (maradi) kristályékkövek és az újonnan megalakult Enhokhotonytiaiak-ra. Mindkét fél úgy gondota jobb is lesz így, ugyan is a belső viszály talán nagyobb gondot okozott volna és lehetséges, hogy akkor a hazai világ újabb támadását nem tudták volna visszaverni. Ez a gondolat sem tartott sokáig. A kristályok nem tudták végre hajtani, a teljes fokú földi védelmet amely az egész bolygón tudott volna vigyázni a rajta kialakuló életre, és annyian sem maradtak, hogy ez lehetséges legyen. Kevéssel több mint 1000 ékkő erre nem volt elég. De nem csak itt voltak problémák. Az Enhokhotonytiai Birodalom, úgy tervezte, hogy egy teljesen nagy és erős hatalommá válik,ami legyőzi a hazai világot és több gondja nem lesz. Ám ahogy létrejött úgy lassan épült. Nem is azért mert nem voltak annyian, hogy ez létrejöjjön hanem sokkal inkább mert nem tudtak másra gondolni, mint a csalódottságra amit Rózsa szemében láttak amikor otthagyták. A lelkiismeretük nem hagyta őket nyugodni. Ezt Enhoak hamar észre is vette, de ő nem is nagyon Rózsára gondolt, hanem az ő csatatéren pusztult Lapis Lazuli-ára. Ekkor jutott eszébe a hazai világ. Hogy ők tehetnek róla. Úgy gondolta megvan a cél, az ösztönzés seregének. Indult is, hogy tervét végre hajtsa.
(Eh) - Ékköveim! Tudom most nagy bennetek a bánat, az érzés amit Rózsa miatt érzünk. De ne felejtsük , hogy mit tanított ő nekünk! Az összetartás, nekünk össze kell fognunk, mert egyek vagyunk! Enokhotonytiaiak vagyunk!
(Enhokhotonytiai ékkövek) - Igen!!
(Eh) - A birodalmunk már majdnem kész! Mindenek, köszöntsünk új ékkőtípusainkat, a marsi köveket akik teljes hűségükkel és erejükkel szolgálni fogják, A Birodalmat!
A tömeg éljenzett. Rájöttek, hogy hagyni kell a bánatukat és a birodalomra kell koncentrálni és növelni hírüket. Ekkor Enhoak kihasználta a helyzetet, hogy bosszút álljon a hazai világon amiért megölték Lapist.
(Eh) - Most pedig, hogy tényleg megmutassuk az erőnket, és növeljük befolyásunkat, megtámadjuk a hazai világot!!
Az ékkövek teljesen fellelkesedtek. Készültek a háborúra és nem is keltett bennük olyan érzést, hogy hiányoznának valakinek. Hiszen kiknek hiányoznának, A hazai világ ellenség és úgy gondolták , a kristályok pedig nem látják őket szívesen. Abban a pillanatban a harcnak, a háborúnak szentelték életüket mert ez adott nekik örömöt és fontosnak érezhették magukat. Enhoak barátja az Enhokhotonytiai birodalom parancsnoka, az Ékkő Titánok nagy erejű tagja Fluorit megkérdezte barátját a háború ügyében.
(Ft) - Én is helyesnek vélem a háborút, a hazaiaknak bűnhődniük kell, nem elég az amikor kiűztük őket.
(Eh) - Igen... Pusztulniuk kell!
(Ft) - De ugye tisztában vagy, hogy nem lesz könnyű. Ők több tízezres többségben vannak mi pedig a marsi kövekkel is alig haladjuk meg a 2000-et.
(Eh) - Azt elfelejted, hogy mi stratégák vagyuk. Az otthoniaknak is mi voltunk akik csatákat és háborúkat nyertünk. Kíváncsi vagyok, hogy most ki az aki segíti őket ezügyben. Amúgy is nézd őket, rontsam el a kedvüket azzal, hogy mégsem lesz háború? Még dalra is fakadtak.

(Eé) - Pengénk csillog várva már
       hogy kaszabolhassék,
       s hogy hatalmasat csaphasson
       a hazai ékkövén.

       Mondjátok most meg nekünk
       hol az a nagy világ,
       ki fenyegetni merné
       Enhokhotonytiát?

Nem csak Enhoak és Fluorit voltak elfoglalva a háborúval, de az Ékkő Titán többi tagja is erre tudtak gondolni.
(Nk) - Végre egy újabb háború! Unatkozni azt nem fogunk!
(Kz) - Hát azt biztos nem. De mi lesz ha ottpusztulunk?
(Aa) - Nem fogunk! (kissé magába fordult) Soha többé.....
(Nk) - Mond el mi a baj!
(Aa) - Még mindíg csak Rózsára tudok gondolni, hogy tehettünk ilyet?
(Kz) - Már úgysem mehetünk vissza. Miért nem gondoltál erre mielőtt eljöttél?
(Nk) - Hagyd békén! Nem értem miért nem tudsz végre normális lenni!
(Kz) - Ezt hogy érted?
(Nk) - Mindíg vagy elfordulsz, vagy gúnyt és nevetség tárgyát csinálsz a másikból!
(Kz) - Ez nem igaz!
Amazonite közbelépett.
(At) - Ti meg mit csináltok?! Mi történt?!
(Aa) - Semmit Amazonite. Csupán a háborúról beszélünk.
(At) - Helyes! Hálásak is lehettek, hogy vezérünk növelni akarja a birodalom hírét. Gondoljatok bele... Nagy hősők lesztek..illetve leszünk!
Mindannyian egyetértettek. Angyal Aura akkor is a Földre gondolt, ezért beszélni akart Enhoakkal.
(Aa) - Enhoak kérni szeretnék valamit tőled!
(Eh) - Mondjad.
(Aa) - Tudod, jó páran még mindíg visszagondolunk a Földre és.....
(Eh) - Megingott a hűséged???!!! (lassan fenyegetve)
(Aa) - Nem eszem ágában sincs! Soha nem árulnám el a birodalmat!
(Eh) - Remélem is! De mond mi volt a szándékod? Mit tegyek a kedvedért?
(Aa) - Tulajdonképpen csak annyit, hogy kérlek vigyázzunk, a Földre.
Enhoak furcsálta a kérést, és nem repesett az örömtől. Újra eszébe jutott az ő Lapisa és a földi harc. Gondolkodott, hogy mit válaszoljon mert nem akarta bántani  Földet mert baja nem volt vele, de segíteni nem akarta.
(Eh) - Én nem fogom pátyolgatni a drága látos Földet, és szóba sem állok velük. De annyit megígérhetek és be is tartom, hogy Enhokhotonytiai becsületszavamra, bántani nem fogom!
Angyal Aura nem volt boldog, hogy Enhoak visszautasította. Csalódottan ment ki a teremből majd barátja Napkő megszólította.
(Nk) - Mi történt?
(Aa) - Én csak egy dolgot akartam kérni Enhoaktól,de még azt se teszi meg. Szerintem már nem olyan mint amikor a Földön voltunk.
(Nk) - Miért mit akartál kérni?
Angyal Aura nem válaszolt, mert azt hitte ő is ostobaságnak tartaná a védelmet. Az Enhokhotonyiai Birodalom a háborúra készült, míg a kristály ékkövek a szedett vedett legyengült, és szinte hatalommal alig bíró seregüket. Mivel a teljes körű bolygóvédelmet nem sikerült megvalósítaniuk, mást kellet kitalálniuk. Úgy gondolták , hogy a háborúból a hazaiaktól zsákmányolt lábpadokkal (lábpadok közötti teleportálásra szolgál), a kis létszámukkat így elosztva próbálják tervüket végrehajtani. Még is a nehéz helyzetből megtudták oldani a problémák minimumát. Ekkor az emberiség fénykorát élte, a technika és fejlődés terén is nagy eredményeket ért el ami a kristály ékköveket is segítette. Az ékkövek vezére Rózsa quartz megismerkedett egy emberrel akit nagyon megkedvelt, sok időt töltött vele és végül beleszeretett. A többi ékkő nem tartotta helyesnek ezt a nagyon közeli kapcsolatot az emberekkel. Rózsa úgy gondolta, mivel nagyon kedveli ezt az embert akár közös jövőjük is lehetne. Ezért megkérte Gránátot mutassa meg neki a jövőjét. Leginkább a közös jövőjükbe tekintett bele, ahol látta, hogy egészéges és remek gyermekük lesz. Aki sok boldog pillanatot hoz  az ékkövek számára de ennek sajnos az ő fizikai testének lemondása az ára. Amit a kristályok kezdetben rosszul fogadnak. Ekkor tekintett abba a jövőbe ami gyermekük 12-14 éves korában fog történni. Sötétség volt, látni nem látott semmit. Majd egyszerre rengeteg sikoly és szenvedés hallatszódott. Ékkő ezrek törését és halálsikolyát hallotta. Rózsa úgy gondolta nem akarja tovább látni és ki akart már lépni a látomásból amikor a sötétségben a fájdalom és kiabálás sötétségében egy fénylő magas alak jelent meg amitől megszűntek a borzalmas hangok. Mikor abbahagyta a látomást Gránát megkérdezte:
(Gránát) - Rózsa mit láttál?
(Rózsa quartz) - A megváltást.
Pár héttel később a közeli látomás megvalósult. Rózsa eltűnt a világból, és teste megszűnt létezni. Csupán ékköve maradt meg, amit gyermeke Steven birtokolt. A kristály ékkövek borzalmasan el voltak keseredve. Sokan hullatták könnyeiket szeretett vezérük után, de egy idő elteltével hozzászoktak Rózsa távollétéhez. Megtanították midenre amit édesanyja és ők tudtak. Hogy mit tettek és miért. Steven kisgyerek korában nehezen értette meg, hogy az ékkövek miért mántják egymást. De ahogy nőtt, úgy egyre jobban fogott fel mindent. Majd a korábban mégcsak gügyögő kisbabából egy ifjú harcos lett, aki az eggyetlen olyan lény aki egy ékkő és egy ember közös gyermeke. De miközben Steven nőtt, fejlődött és egyre többet tanult, az Enhokhotonytiaiak harcoltak! Hiába voltak kevesebben mint hazai világ ezred része seregük megállíthattlannak bizonyultak. Sorra foglalták el a Sárga és Kék gyémánti gyarmatokat. A nagy gyémántok pedig nem tudták se az ellentámadást sem a védekezést megszervezni ez az erő és elsőprő birodalommal szemben. Az Enhokhotonytiaiak taktikáját sem tudták nyomonkövetni. Mert Fluorit és Enhoak,remek stratégák mindíg változtatták a taktikát amit nem lehet kiismerni. Volt, hogy az egész sereg támadt egy bolygóra ( gyarmatra), de olyan is volt, hogy egyszerre több gyarmatok ostromoltak és így képtelenek voltak a hazaiak a nagy szervezésre. Úgy gondolták, hogy már tényleg meg kell torolni ezeken a "Kristály ékkövek"-en a szüntelen támadási sorozatukat. Sárga gyémánt megkérte Kék gyémántot, hogy szóljon és kérjen segítséget Fehértől, amíg ő a saját titkos akcióját akarta végrehajtani. Hazament első gyarmatára ahol a bizonyos "Gyémántkatonák"-at fejlesztette ki. Testőrségként, mivel személyesen is rész akar venni az ellentámadásban, kiengedte őket a készítőből. Úgy gondolta, mivel el akarják törölni a kristályokat a Föld színéről, Rózsaszín gyémánt miatt is elküldi az ő, és volt gyémánttársa ékkövének megalkotását Dimandát. Dimanda Sárga és Rózsaszín gyémánt ékkövéből 2 letört darabból származó ékkő. Annyiban tér el a fúziótól, hogy ő nem volt két vagy több személy.
(Sárga gyémánt) - Dimanda menj el a Földre és derítsd ki, hogy hogyan is képesek a szánalmas hazaáruló rögök ilyen nagy erejű támadásokra!
(Dimanda) - Igenis gyémántom!
(Sgy) - Derítsd még ki azt is, hogy kik vannak a vezéri karban, akik segítik vezetőjüket!
(Dd) - Ahogy óhajtja gyémántom!
Dimanda elindult a Földre. Eközben Enhoak és az Enhokhotonytiai Birodalom Folyamatosan nyomult előre. Tudták ha tovább mennek képesek lennének legyőzni az otthoniakat. Sajnos ebben nem volt igazuk. Ugyanis a hazaiak nem vetették be teljes haderejüket,de hagyni sem hagyták magukat. A megfelelő ellentámadási alkalomra vártak. Enhoak már vissza akart menni Enhokhotonytiára. Visszavonni erejüket a meghódított gyarmatokról is. Ezt egy gyűlésen akarta kifejteni és elrendezni a birodalommal.
(Eh) - Ékköveim! Mikor elhagytuk a Földet, úgy tűntünk mint akit tizedik generációra olvasztottak volna világra. Semmi jót nem láttunk az elsőnek remeknek tűnő ötletből. De mikor megnyertük az első csatát a hazaiakkal szemben és miénk lett gyarmatuk tudtuk mihez értünk. A harchoz! Meggállíthatatlanul nyomultunk előre új Marsi köveinkel, akik vég nélül szolgálják birodalmunk! De mint tudjátok semmi sem tarthat örökké. Van az a szólás, hogy: "Túl messzire mentünk". Itt most szó szerint így van.
Ekkor az Ékkő Titánok érdeklődve figyeltek.
(Eh) - Otthagytuk új hazánkat Enhokhotonytiát, csupán néhány Marsi kőre bízva. Úgy gondolom a hazai világ már tudja, hogy velünk nem érdemes harcban állni. A harcunknak már nincs értelme.
(Ibolya Amethyst) - Még is miért? Úgy gondoljuk le tudjuk győzni őket. Ha már egyszer ilyen sokáig elvittük akkor ne hagyjuk abba! Persze ezt alázatosan kérem.
(Eh) - Akkor hagy magyarázzam meg. A célunkat elértük, és az nem az volt, hogy kipusztítsuk őket!
Az ékkövek belegondoltak ,és a döntésük új hazájuk védelmét sokkal fontosabbank tartották. A tömeggel a gyűlés véget ért de az Ékkő Titánokkal még nem.
(Ft) - Mit csinálsz, miért megyünk vissza, ha egyszer gond nélkül mehetünk előre?
(Eh) - Mert nem mindíg a legrövidebb út jelenti azt, hogy az is a legkönnyebb.
(Kz) - Végre ezdtem jól érezni magam, most azért menjünk vissza, hogy unatkozzunk?
(Eh) - Én nem mondtam, hogy unatkozz. Nem kell aggódnod! Nehogy azt hidd, hogy itt a vége.
(Aa) - De ha ez miattam van akkor kérlek ne! Nem a háborút, de az otthonmaradást sem akartam.
(Nk) - Akkor mit akartál?
(Kz) - Igen azt jó lenne tudni! Nem miattad akarok elmenni innen!
(Aa) - Én csupán a Föld védelmét szeretném. Mert ugye még is csak Rózsának köszönhetjük, hogy itt vagyunk!
(Nk) - Ez igaz!
(Eh) - Rendben vigyázni fogunk a Földre, ezt megígérem!
Angyal Aura nagy örömében Enhoak nyakába ugrott. De mivel mindenki ott volt, ezért egy kissé elpirult és elengedte.
(Eh) - Egyébként is Fluorit, nem akarod újra látni drága Hold kövedet?
(Ft) - Igazad van. Bárcsak te is újra együttlehetnél a te Lapis Lazuliddal.....
Enhoak elszomorodott. Újra eszébe jutott ez a fájdalmas emlék. De mivel a vissza térésttartotta szem előtt, úgy gondolta most hagyni kell ezt az érzést és a feladatra kell koncentrálni. Az Enhokhotonytiaiak visszavonták erőiket, minden gyarmatról amit a gyémántoktól elfoglaltak. Eközben Dimanda megérkezett a Földre. Érdeklődve tekintett körbe, mivel ő soha ezelőtt nem járt a Földön és embereket sem látott. De ezekkel nem törődve haladt, amíg el nem jutott Tengerpart városhoz. Ott felismerte a kristály ékköveket jellegzetes Rózsa quartz zászlóikról. Akkor azonnal támadást indított ellenük egyedül, nem törődve a gyémánti parancsal. Sikeres és váratlan támadásával több tucatnyi ékkövet pusztított el és tört össze. Azonban rájöttek a kristályok, hogy mivel már korábban átéltek ehhez hasonló esetet ezért tudták, hogy mit kell tenni,de azt nem hogy Dimanda egy kombinált gyémánt. Ezért a tervük nem is vált be. Csak arra tudtak gondolni, hogy a techinájuk milyen elavult a hazaiakkal szemben és ezt a támadást hogyan tudnák tartósan visszaverni. Dimanda rájött, hogy tartósan ő sem tud támadni és előbb vagy utóbb föllé fognak kerekedni a kristályok. Ezért változtatott a taktikáján. Megragadta még a Rózsa quartzi földi háborúban szolgáló Gyöngyöt és fenyegetőzi kezdett.
(Dd) - Hol a vezéretek?! Hol van Rózsa quartz?!
(Gygy) - Már nincs velünk!
(Dd) - Hogy érted?! Beszélj!
(Gygy) - Lemondott a fizikaiformájáról, hogy a gyermeke élhessen!
(Dd) - Akkor még is vezér nélkül, hogy voltatok képesek olyan elsöprő támadásra amivel foglaltátok világunkat és gyarmatait?
(Gygy) - Még hogy mi? Szerintem ti valamit elnéztetek!
(Dd) - Ne hazudj nekem!
(Gygy) - Én nem hazudok! Ez az igazság! Szerintem az Enhokhotonytiaiak támadtak rátok!
(Dd) - Azok meg kik?
(Gygy) - Nemsokkal az ékkő háború után Enhoak legyőzte Rózsát, hogy saját birodalmat alapíthasson! Ott, a Marson!
(Dd) - Majd meglátom! De ha hazudsz, Darabokra tépem a megmaradt földi ékköveket!
Akkor eleresztette Gyöngyöt és útnak indult, felkutatni az Enhokhotonytiaiakat, akik nemsokkal Gyöngy és Dimanda párbeszéde közben érkezte vissza új hazájukra.
(Eh) - Élesszük fel újra ezt a helyet!
(Ibolya Amethystek) - Igen!
Kevesebb mint egy óra alatt, az Enhokhotonytiai Birodalom olyannyira virágzott az élettől mint amikor elősször érkeztek meg és formálták bolygójukat. Építkezés közben egy fényes gömböt láttak érkezni. Meg sem állt, belecsapódott a Marsba. Ekkor kiugrott Dimanda az űrhajóból és ölni kezdte az Enhokhotonytiai ékköveket. De velük már nem volt olyan könnyű dolga mint a Kristály ékkövekkel. Az Enhokhotonytiaiak fejlettek voltak, és nagyon képzett harcos ékkövek. Pár ékkővel is több perceken keresztül harcolt. De ő már genetikailag is erőebb volt gyémánt lévén ezért is volt sikeres az Enhokhotonytiai katonák felett. Majd egy renkívül erős ütés verte vissza az előrenyomulását.
(Eh) - Szeretnék, szeretnék megérteni valamit!
Majd egy közeledett Dimandához.
(Eh) - Idejössz a bolygómra és a katonáimat ölöd?! Mert akkor te azt hiszed, hogy itt vagy valaki?! Hát akkor hagy magyarázzak meg neked valamit!
Felkapta és teljes erejéből ütni kezdte.
(Eh) - Te!................Itt!!............Nem vagy!..................Senki!!!!!!
Ezután is lassú léptekkel közeledett a földbe csapódott ékkőhöz.
(Eh) - Pedig ottvoltam. Láttalak fejlődni. Nem emlékszel?
Dimanda furcsálkozva nézett Enhoakra.
(Eh) - Sárga gyémánt mutatott meg. Mielőtt a Földre küldött.
(Dd) - Emlékszem rád! De miért árultad el őket? A gyémánt seregek tábornoka voltál!
(Eh) - Igen, és nézd mi lett belőlem? Itt vagyok a saját birodalmamban. Mond mi szükségem most a gyémántokra?
Dimanda elgondolkodott ezen. Úgy gondolta, hogy tényleg ha csatlakozna őt sem ugráltatnák mint egy gyöngyöt.
(Dd) - Na és mond csak. Van még hely?
Enhoak elmosolyodott és hátat fordítva ment el.
(Eh) - Mindíg!
(Ft) - Nekünk is meghagyhattad volna.
(Eh) - Ti nem fogadtátok volna a birodalomba. Egyébként is, rátok később lesz szükség! Valamiért rossz érzés fogott el.
(Dd) - De most mi legyen?
Odafordultak Dimandához.
(Eh) - Hogy?
(Dd) - Az otthoniak..Teljes invázót terveznek a Föld ellen. A Kristály ékkövek szerint mert ti támadtátok a hazaiakat.
(Eh) - Igen ez így volt! Tudod mit? Menj vissza és szólj nekik!
(Dd) - Rendben, de utánna vissza kell mennem, hogy ne tűnjön fel az átpárolásom.
(Eh) - Helyes, de ugye tudod, hogy előbb vagy utóbb megtudják, és akkor itt kell maradnod!
(Dd) - Igen, akkor most megyek!
Dimanda elindult a földre, és tájékoztatta a kritályokat a hazai világ hatalmas invázió tervéről, amiben mind a három gyémánt részt vesz. A Kristály ékkövek vezetőit (Gránát, Gyöngy, Amethyst) teljes sokk érte. Majd miután leadta a jelentést, haza indult. Gondolkodtak a kristályok, hogy mit csináljanak, hogy tudnák visszaverni a hazaiak támadását. Tudták, hogy ők nem lesznek elegek és mindnyájukat  össze fogják törni. Segítség kellett, de nem tudták kitől kérhetnének.
(Gránát) - Csak egy olyan személyt ismerünk akinek elegendő katonai ereje lenne erre a feladatra!
(Amethyst) - Na még is kit? Én nem tudom. Mivel én még nem léteztem.
(Gyöngy) - Ő nem fog! Azután ami történt, és hogy nem viszonoztam neki a..........
(Gt) - Meg kell próbálnunk!
(Steven) - Hova mentek?
(Gt) - Enhokhotonytiára. Itt van a közelben.
(Sv) - Húúú! Veletek mehetek? Légyszi!!!
(Gygy) - Steven én nem hiszem hogy........
(Gt) - Gyöngy, nem fogják bántani. Látom hogy nem.
Négen tehát beszálltak, egy korábban a hazaiaktól zsákmányolt csillagjáró űrhajóba és elindultak Enhokhotonytiára. Miután leszálltak, azt látták, hogy az Enhokhotonyiaiak buliznak és jól érzik magukat a győztes csaták után.
(Gt) - Steven, szorosan maradj mellettem!
Ekkor az összes Enhokhotonyiai nézett rájuk és rájöttek, hogy ismerik őket. Velük együtt harcoltak a nagy ékkő háborúban,de a nagy elszakadás miatt nem akartak hozzájuk szólni. Csak nézték ahogy mentek a vezérek felé. Enhoakék meglátták őket.
(Eh) - Na elérkezett a pillanat! Mondjátok miért kellünk nektek? Az utált Enhokhotnytiai Birodalom?
(Gygy) - Ne csináld ezt! Beszéljük meg így négyen!
Stvenre nézett.
(Gygy) - Vagyis.... öten.
(Eh) - Beszéljük!
Elvonultak egy csendesebb helyre, távolabb az örvendező ékkövektől.
(Gygy) - Enhoak nagy baj van, szeretném ha........
(Eh) - Várjunk, várjunk, hogy is megy ez? Menjünk el, harcoljunk törjük össze a másik szívét és aztán kérjünk tőle segítséget?
(Gt) - Most sokkal fontosabb dologról kell beszélnünk mint a személyes érzéseidről!
(Eh) - Ki vagy te itt, hogy utasítani mersz engem, és ki ez a kis csipisz?
(At) - Ez a kis ember Steven, és jó lenne ha nem szidnád!
(Eh) - Nagy a szád! Tanítsátok ezt a csipiszt is tiszteletre! Látom nem tudod, hogy ki vagyok!
(Sv) - Együtt harcoltál anyámmal, nagyon örülök, hogy megismerhetlek!
Enhoak rendkívül furcsálta az "anyámmal" kifejezést.
(Eh) - Kicsodával?
(Sv) - Az anyámmal Rózsa quartz-al.
Ekkor már végképp nem értette.
(Eh) - Hol van Rózsa quartz???
Ekkor a kristályok összenéztek.
(Gygy) - Rózsa már nincs...
(Eh) - Tessék?
(Sv) - Az ékköve bennem van. Ezért én vagyok Rózsa quartz.
(Gygy) - Amikor megszúrtad Rózsát, akkor hagytad benne azt a nyomot, hogy ma már nem létezhet. Amikor megszülte a fiát, a fizikai teste megszűnt létezni.
Enhoak rendkívül elszomorodott.
(Eh) - Mondjátok mit akartok?
(Gygy) - A hazaiak nagy Invázióra készülnek! Ami sajnos minket érint!
(Eh) - Ááá igen! Az Invázió!
A Kristály ékkövek furcsálták, hogy Enhoak honnan tudhat a támadásról,de most nem ez volt a lényeg.
(Gygy) - Akkor segítesz? Kellene az Enhokhotonytiaiak segítsége!
(Eh) - Nem.
(Gt) - Enhoak kérlek tedd félre az személyes érzéseidet.
(Eh) - Nem segítek és kész! Hagyjatok minket! Ez a ti bajotok, nem a miénk!
(Gygy) - De te miattad! Te támadtad őket!
Gyöngyöt ekkor sokk érte. Hogy elszólta magát.
(Eh) - Angyal Aura!!!!!!!!!!!!!
Angyal Aura belépett az ajtón a terembe.
(Aa) - Igen nagyságod?
(Eh) - Te mondtad nekik?! Te szóltál nekik?!
(Aa) - Smaragdom én......
Gránáték térdre ereszkedve könyörögtek.
(Gt) - Kérlek, sőt kérünk könyörgünk! Nézd meg őt! Ezt a kisgyereket. Azt akarod, hogy meghaljon? Hogy tudnád ezt elviselni?
(Eh) - Nem segítek! Menjetek!
(Gygy) - Mond miért nem? Mi olyan nehéz neked? Harcosok vagytok nem?
(Eh) - Nincs mi amiért visszamenjek! Rózsa halott, az én Lapisom is meghalt!!! Miért mennék vissza?!
(Sv) - Mi?
Enhoak ránézett Stevenre.
(Sv) - Lapis nem halt meg! A Földön él a pajtában!
Ettől az információtól már nagyobb eséllyel várták Enhoak igen válaszát.
(Eh) - Menjetek!
A kristályok csalódottan hagyták el Enhokhotonytiát.
(Aa) - Nem úgy volt, hogy megvédjük a Földet?
(Eh) - Te inkább maradjál!
A Földön a Kristály ékkövek az Enhokhotonytiaiak segítsége nélkül, kis erejükkel állították fel védelmüket az ékkőháború területén. A hazaiak nagy hajókkal érkeztek a Föld felé. Három különböző színnel: Fehér, Sárga és Kék. A legnagyobb hajójukkal, miben több mint kétszázezer ékkő is elfér. Amikor meglátták az égen a Gyémántok hajóit, rettegtek. Nem csak magukat féltették, hanem a Földön élő összes emberét, köztük Stevenét is. Megkérték Stevent, hogy bármi történen is, ő ne  harcoljon. Ne szálljon szembe a hazaiakkal, mert nem akarják, hogy ő is úgy végezze mint ők. A Gyémánt hajó egyre közeledett a földhöz. Földet ért és a kristályok csatarendbe álltak és várták, hogy mi történik. Az űrhajók ajtajai kinyíltak, és a gyémántok kiszálltak belőle. Fehér gyémánt lépett ki elsőnek.
(Fehér gyémánt) - Ennyi? Ez az a sereg aki a Gyémántrend szent gyarmatait foglalta? Ti most szórakoztok velem?
Sárga és Kék gyémánt összenéztek.
(Fgy) - De most nem ez a lényeg! Ékkövek támadásra készülj!
A gyémántok seregét rengeteg ékkőtípus foglalta össze. Voltak benne Jáspisok, Rubintok, Topazok, Aquamarinok, Bloodstone-ok, Peridotok és még rengeteg ékkő.
(Fgy) - Készülj!! Támadás!!
Ekkor egy hatalmas robbanás történt a rohamozó ékkövek között.
(Fgy) - Ki volt ez?!
Majd a dombok mögül elősször egy, majd több ezer ékkő jelent meg.
(Eh) - Elnézést, de szeretnék, szeretnék megérteni valamit! Most azért jöttetek a Földre, hogy a gyarmati támadásokért és Rózsaszín gyémántért bosszútálljatok igaz? De úgy úgy látom nem látjátok kikkel álltok szemben! Mi...vagyunk...az...Enhokhotonytiaiak!! Most pedig ti nyers rögök, készüljetek a ledarálásra! Ékkövek... Támadás!!
(Fgy,Sgy,Kgy) - Összetörni!!!!!
Az Enhokhotonytiaiak a Kristály ékkövekkel összefogva nekirontottak a hazai ékköveknek. Szoros összefogással, és kemény harcal küzdenek életükért, az emberek életéért sajátjuk árán. Csupán pár ezer ékkő harcol a hatalmas több százezres ékkőhadsereggel szemben. De nem hiába. Sorról sorra verték őket vissza, és az Enhokhotonytiaiakban már meg is fogant a gondolat, hogy megnyerhetik a csatát. Sárga gyémánt berontott a tömegbe, hogy mint látta az első ékkőháborúban Rózsaszín gyémánt szétziilálását a kritályok felett,így neki is sikerülhet. De Enhoak és az akkor átálló Dimanda kiütötte a csatatér középpontjából és vele kezdtek harcolni. Fehér és Kék gyémánt beleavatkozott a küdelembe és akkor felülkerekedtek a két ékköven. De tudták attól még hogy most eltűntették őket még visszajönnek. Enhoakék próbáltak nem gondolni erre a kis pofonra, hanem a csatára koncentrálni, ami sikerült is. A hazai világ ékkövei már szinte a visszavonulás látszatát mutatták. Tudták, hogy egyetlen olyan ütőképes fegyverük azért még van ami fordíthatna a csata állásán. Ezt az ágyút csupán legvégső esetben akarták elsütni. Tovább szinte nem is várhattak, hiszen az ellenséges ékkövek törtek előre, már majdnem elérték az ágyút, amit nehézkes elvinni gyorsan mert nagyon nehéz. A gyémántok nem is akartak tovább várni, tüzelni akartak.
(Az ágyút irányító Jáspis) - Fennséges gyémántjaim, csupán egyszer tudunk vele lőni mert nincs idő, hogy újratöltsük!
(Sgy) - Nem érdekel tüzelj!!
Az Enhokhotonytiaiak észrevették, hogy a hazaiak tényleg visszavonulnak, és az ágyú elsütésére készülnek. Enhoak korábban megtudta, hogy Stevennek van egy nagy pajzsa amit az ékkövéből idéz elő, és szinte mindent ki lehet vele védeni. Gyöngyék is észrevették a visszavonulást, ezért úgy gondolták itt az idő bosszút állni ezeken a Rózsaáruló selejt Enhokhotonytiaiakon. Az Enhokhotonytiaiak nem vették észre, hogy a Kristály ékkövek otthagyják őket.
(Eh) - Ez az! Visszavonulnak, és az ágyú elsütésére készülnek! Ha ezt kivédjük, megnyertük a csatát, és végre újra együtt lehetek az én Lapis Lazulimmal! Steven gyorsan a pajzsot!
Enhoak hátra fordult és hirtelen egy soha nem tapasztalt érzés fogta el. Ez volt a halálfélelem. Rájött, hogy a pajzs nélkül védtelenek és akár mind elpusztulhtnak.
Az Enhokhotonytiaiak is észrevettéka kristályok cserben hagyását, és zűrzavar támadt köztük. Amit a gyémántok ki is haszálni készültek.
(Enhokhotonytiaiak) - Kihoztak minket a vágóhídra! Lemészárolnak!
(Másik ékkő) - Vigyázz!!
Az ágyú hatalmasatt robbantott a megzavarodott Enhokhotnytiai seregen ami több mint a nyolcvan százalékát megsemmisítette. Alig négyszáz ékkő élte túl a lövést, köztük az Ékkő Titánok és Enhoak.
(Ft) - Most mi legyen?
(Nk) - Az már biztos hogy végünk!
(Kz) - Nem így képzeltem a végét.
Mindannyian gondolkodtak, hogy esetleg mi az amivel még is győzhetnének, visszaverhetnék a hazai világot, és mindannyian életben maradhatnának. Majd megszületett az ötlet.
(Eh) - Titánium! Fúzionáljunk!
Az Ékkő Titánok egyből egyetértettek az ötlettel, mivel ők maguk sem láttak más kiutat. Enhoak, Fluorit, Napkő, Anygal Aura, Kunzite, Amazonite és Dimanda is összeálltak, a világ egyik leghatalmasabb lényévé, Titániummá. Titánium nekirontott a gyémántoknak, akik tudták, hogy önmagkban ők maguk sem tudnák legyőzni a nagy ellenfelet ezért ők is fúzionáltak a Világ Kristállyá. Két hatalmas lény Titánium és Világ Kristály állt szemben egymással. Óriási küzdelem bontakozott ki a kolosszusok között aminek nagy pusztítás járt a nyomában. Nagyon sok ideig küzdöttek egymással, szinte döntetlenül álltak. A harc hangjai és pusztítása elhallatszódott még a cserbenhagyó Kristály ékkövek bázisáig is, akiknek legtöbbjük könnyekben tört ki, a szörnyű cselekedet miatt. Steven is kérdőre vonta a barátait.
(Sv) - Miért vagyunk itt segítenünk kell nekik!!
Gyöngy is könnybe lábadt szemmel válaszolt.
(Gygy) - Hagyjad......megoldják!!
Bár csak így lett volna. Még a hatalmas titánium is alig bírta a Világ Kristály megsemmisítő csapásait. Végül egy ütéssel véget vetett, az Enhokhotonytiai fúziónak és csupán a halálos súlytás után Enhoak és Dimanda teste parányit bírta tartani magát. Világ Kristály megidézte ékkövéből a mindenség bárdját amivel készült kivégző csapást.
(Világ Kristály) - Sárga, úgy látom nagyon megbízható ékköveid vannak. Vagyis..........voltak!
Majd elpusztította az Enhokhotonytiai Birodalom utolsó morzsáit is. A harc után a gyémántok bontották a fúziót és a hajó felé indultak. De fehér gyémánt nem. Elindult az összetört ellenséges ékkövek felé és felszedett pár kristályt. Elmosolyodott.
(Fgy) - Adok nektek...... egy második esélyt!
Vége

Ékkő világ: Az Enhokhotonytiai Birodalom (kitérő)


Az Enhokhotonytiai Birodalom egy erős katona állam. Enhoak hozta létre miután Rózsa quartz vezetésével felszabadították a Földet, és elűzték a bolygó gyilkos hazai ékköveket. De a gondolat már korábban is megfogant nála. Mikor Enhoak a Sárga gyémánttól való megbízást teljesítette, vissza akart térni az otthoniakhoz, de Fehér gyémánt katonái felkérték, hogy járuljon gyémántjuk elé. Nem gondolt semmi rosszat, hiszen nem tett semmi olyat amiért bűntetnék. Ekkor ajánlotta fel Fehér gyémánt,hogy ha Enhoak minden információt leszállít neki Sárga gyémántról, és a földi gyarmatról, akkor megkaphatja az abban a naprendszerben levő vörös bolygót, amit saját intézekéseket tehet, bármilyen beleszólás nélkül. Csakhogy, amikor Enhoak átált a kristály ékkövekhez azzal, igencsak magára vonta Fehér és Sárga gyémánt figyelmét. A lázadás sikere lehetővé tette számára, hogy egy jóidőre megszabaduljon ezektől a zavaró tényezőktől. A hadsereget már kiválasztotta tagonként és a megbízhatóság tetőfokát leszögezve létrehozta az Ékkő Titánokat akik seregének legnagyobb erejét képviselik. Minden készen állt, csak az nem, hogy hogyan is közölje ezt Rózsával anélkül, hogy bármilyen csetepaté is akadjon. Ez azonban nem sikerült, mivel az egyik új kristály ékkő, egy fúzió kikiáltotta Enhoak szándékát, és így leleplezve őket, már csak arra tudtak gondolni, hogy vajon mi lesz Rózsa reakciója erre a váratlan átpártolásra. Végül a tartózkodó Enhoak párti ékkövek csatára ösztönözték a két
vezért aminek végül Enhoak lett a győztese. Abban a pillanatban neki indultak elhagyni a földet és benépesíteni a Marsot. A hangulat nem olyan volt mint amilyenre számítottak. Eleinte mindenki le volt törve, a háborúban való veszteségekért és a csalódás miatt amit Rózsa szemében láttak, ahogy otthagyták őt. Még a vezér Enhoak is erre tudott gondolni és, hogy mikor látja újra az ő Lapis Lazuliát, feltéve ha még életben van. De nem hagyta ezt annyiban, sem a többieket. Mindenkit fellelkesített beszédével és hozzállásával, hogy ezt bosszúlják meg a hazai világon, és ők maguk törjék össze a gyémántokat. Óriási fejlődésnek indult minden az egykori halott
vörös égitesten. Épületeket állítottak, jobban kiképezték a seregüket, fejlett fegyvereket állítottak elő és új katonafajtákat hoztak létre a bolygóból. Rádió állomást építettek, hogy azért még is figyeljék és ügyeljenek a Föld biztonságára. De sokáig ők sem tudtak egy helyben ülni, amikor készlettek végre a bolygó felújításával, azonnal elindultak megtámadni a hazai világot. Rengeteg bravúros sikert arattak, alig több mint 500 ékkő katonával és a többi új kőkatonákkal. A Sárga és Kék gyémánt gyarmatai voltak hozzájuk a legközelebb, kik tehetetlenek voltak felmérni a következő Enhokhotonytiai támadások helyszínét. Mindíg másfelől, vagy éppen többhelyről
egyszerre támadtak, ami kész katasztrófát okozott nekik. Azonban nem akarták otthagyni az új hazájukat a sikeres hódítások ellenére, ezért amint elfoglaltak újabb területeket ott is hagyták őket. Sárga és Kék gyémánt felkeresték a kapcsolatot Fehér gyémánttal azügyben, hogy a földi a kristály ékköveket végleg a teljes hadsereggel elpusztítsák őket. Azért akarták a Földet elpusztítani, mert ők nem tudták, hogy az Enhokhotonytiaiak nem kristály ékkövek. Fehér gyémánt azonnal rábólintott a kérésre, ugyanis ő is el akarja pusztítani őket, márcsak azért is, mert Enhoak őt is elárulta. Így tehát egyenlőre az Enhokhotonytiai Birodalom tudtán kívül, nem is magára hanem a földi kristály ékkövekre hozta a hatalmas hazai világ minden haragját.

Ékkővilág:A kristályok lázadása

I.e. 7235-ben  4 hatalmas űrhajó szállt a föld felé, 4 különböző színt öltve. Fehér, Kék, Sárga, és Rózsaszínt.
Az első űrhajók a bolygó felszínét érintve, kinyitották ajtójukat. Az árnyékból kilépve elsőként a Rózsaszín gyémánt lépett a Földre. Kijelentette,
hogy ő teszi maga gyarmatává ezt a Planétát. A többi gyémánt nem ellenkezett társuk döntése miatt, ugyanis neki még nem volt 1 sem.A Kék gyémánt
így szólt Rózsaszínhez:
(Kék gyémánt) - Rózsaszín, biztos hogy ezt a bolygót akarod? Nem túl nagy, és az erőforrásait sem látom nagyon hasznosnak.
(Rózsaszín gyémánt) - Biztos lehetsz benne hogy ezt akarom. Első gyarmatnak igazán megfelelő hely. Csak egy gondom van.
(Kgy) - Mi?
(Rgy) - Néhány katonámmnál nem igazán láttam azt a lelkesedést ahogy a tiéiteken. Lehet hogy valamit rosszul csinálok? Hogy nem állok készen erre?
(Sárga gyémánt) - Miről beszéltek?
(Rgy) - Mit gondolsz Sárga? Alkalmas leszek? Nem lesz lázadás?
(Sgy) - thh.... Nem is értem miből gondolod ezt. Mi gyémántok vagyunk! Semmi nem szállhat szembe az akaratunkkal.
(Rgy) - de ha mégis..........
(Sgy) - Elég! Én bizom benned Rózsaszín. Ha mégis lenne valami baj, csak hívj és küldöm a segítséget. De szerintem erre nem fog sor kerülni.
(Kgy) - Én minden esetre itt maradok veled. Majd a fő gyarmatomat Jégkék Achátra bízom. Nem lesz gond.
(Rgy) - Hát rendben. Fehér katonái meg is kezdték a felhő palota építését. Én majd elmegyek eme bolygó körül keringő kisebb objektum felé, kiépíteni
a rádió állomást.
 - Fehér!
(Fehér gyémánt) - Mit akarsz? Ha nem látod elfoglaltak vagyuk a te gyarmatod kiépítésével.Ami eredetileg nem a mi feladatunk lenne.
 Majd később gyere elpanaszolni a gondodat!
(Rgy) - Nem értelek. Nem tettem ellened semmi rosszat,még is sértően szólsz hozzám.
(Fgy) - Figyelj! Én sem akarok rosszat neked ,de  nekem sok gondom van a rengeteg gyarmatommal.Ráadásul úgy gondolom nem kéne ennyire lealacsonyítanod magad,ennek
a nevetséges sártekének elfoglalásával. Mi gyémántok többet érdemlünk! Igaz gyöngy?
(gyöngy) - Ahogy ön mondja nagy gyémánt! (meghajol)
(Fgy) - Én nem szánok több időt erre a szánalmas  égitestre! Minden jót, az uralkodással! Innentől nem az én problémám! Gyerünk Gyöngy! Indulás!
(gygy) - Igen is nagy gyémánt!
A Fehér gyémánt és katonái a felhő arénát befejezve elhagyták a bolygót. Nem sokkal a Sárga gyémánt is távozott. A Kék és Rózsaszín gyémánt belépett a palotába,
 és elbeszéltek a jövőről. 
Eközben a bolygót néhány ékkő csapat, Rózsa kvarc vezetésével elhagyták a gyémántok hatáskörét és titkos szövetkezésbe kezdetek. A Rózsaszín gyémántnak feltűnt, hogy
egyik legjobb embere, egyre kevesebbet jelenik meg, és amikor jelen van, úgy szokott festeni mintha valami gondja lenne.
 Ezért egy külön teremben, behívta Rózsa kvarcot.
(Rgy) - Rózsa. Miért vagy egyre kevesebbet látható? Hol vagy amikor szüség van rád? Hol szoktál járni?????!!! Válaszolj!
(Rózsa quarc) - Fenséges gyémánt.. Biztosíthatom hogy hűségem nem változott, és nem fog. A gyarmat eddig kiterjesztett határait szoktam átvizsgálni, és.......
(Rgy) - Ki adott rá engedélyt??! Ha jól tudom én vagyok vezéred! Nem más! Igen?!
(Rq) - Természetesen, nagy gyémánt.
(Rgy) - Mostantól pontosan követed a parancsaimat, és azt fogod tenni amit mondok és amikor mondom! Érthető voltam?
(Rq) - Igen, nagy gyémánt!
(Rgy) - De nem csak ezért hívtalak ide. Fehér láthatóan nem kedvel minket.
(Rq) - Az egész rózsaszín ékkő csoportot?
(Rgy) - Igen. Ezért a 7 napfordulót követő időpontban, Fehér gyémánton kívül, elhívom Sárga és Kék gyémánt követeit, hogy..........
(Jáspis Őr) - Nagy gyémánt! A 4 szektori triekhitában (triekhita= ékkő föld). Számos ékkő nem engedelmeskedik a parancsnak, és rátámadtak katonáinkra.
(Rgy) - Összetörni őket!
(Jő) - Igen is!
(Rgy) - Rózsa. Nem tudsz valamit valamit erről a határszéli kisebb zendüésről?
Rózsa kvarc kissé összehúzta magát.
(Rq) - Nem nagy gyémánt! Azon a triekhitán nem jártam egyszer sem. Nagyságod nagy nevére esküszöm!
(Rgy) - Akkor ennyi volt. Elmehetsz Rózsa!
A beszélgetés után, a hazai ékköveknek nem sikerült elfogni a lázadók egycsoportját. Mivel eddig is csak kisebb támadásokat indítottak,
 így nem fordítottak feléjük nagy erőket.
Majd A kék gyémánt Rózsaszínhez igyekezett.
(Kgy) - Rózsaszín mi történik itt?
(Rgy) - Ne aggódj csupán néhány, selejt ékkő ellenkezik a gyémánti akarattal. Nem kell nagy figyelmet fordítani rájuk.
(Kgy) - De azért nem gondolod hogy figyelmeztetni kéne sárgát?
(Rgy)- Bízz bennem! Meg tudom oldani.
(Kgy) - Ahogy gondolod. Most távoznom kell, de nemsokára visszatérek, ne aggódj.
(Rgy) - Rendben.
Rózsa quarc 4. szektori triekhita melletti erdőbe. A lázadó ékkövekkel ismertette a nagy támadás menetét.
(Rq)- Figyeljetek! Tudom mindannyian tisztában vagytok hogy mit vállaltatok, és éppen ezért szeretnélek megkérni titeket, ha a hamarosan következő harcba nem  akartok
részt venni hogy összetörjenek, arra kérlek titeket, ne harcoljatok.
(lázadók) - De harcolunk!
(Rq) - De ha mé......
(Lk) - Mi harcolunk!
(Rq) - Akkor 3 napfordulót követően a seregünk egy részével nagy támadást vezetünk az első triekhitában levő főkapura, és......................
(lázadó ékkő) - Nagy Rózsa, jelentem hogy a hazai világi ékkövek egyike , mondta az egyik katonánknak, hogy tudja a hogy lázadó és mondja meg nagyságodnak hogy ő  is
csatlakozni akar, a gyémántok gyarmatosítása ellen. Egy Fluorit.
(Rq) - Hozd őt ide kérlek.
(lé) - Az a helyzet hogy má...........
(Fluorit) - Itt vagyok!
(Ft) - Ha esetleg nem tudnátok a gyémántok terve hogy egy nagy gyűlést terveznek másnapra.
(Rq) - Azt nem tudod hogy miért?
(Ft) - Még nem ismertették velem. De egy fontos dolgot tudok! A Sárga gyémánt egyik legnagyobb harcosát küldi képviselőként a gyűlésre.
(Rq) - Milyen típusú ékkő?
(Ft) - Sajnos csak annyit tudok mondani hogy egy nagyon ritka ékkő.
(Rq) - Akkor a lázadást más időre tesszük. Meg kell tudnom hogy mi lesz a gyűlésen.
Eközben a Sárga gyémánt Birodalmának központjában készült a követ küldésére. Titokban amíg meg nem érkezett, egy elzárt szobában ékkőnövesztő gépeihez lépett hogy
megtekintse a folymat állapotát. A művelet befejeződött. Sárga kiment hogy fogadja az ékkövet.
(Sárga gyöngy) - Nagy gyémánt ,megérkezett!
(Enhoak) - Itt vagyok nagy gyémánt!
(Sárga gyémánt) - Enhoak! Rózsaszínnek gondjai vannak a földi gyarmat irányításával. Ezért egy gyűlést intéztünk a lázadók elpusztítására, és a gubanc kikelésének
ügyében, azt akarom hogy menj el és gondoskodj hogy Rózsaszín akarata és a lázadó pusztulása teljesüljön.
(Eh) - Igen is nagy gyémánt!
(Sgy) - Állj! Gyere velem!
Elmentek abba a külön szobába ahol Sárga gyémánt ékköveket tervezett.
(Sgy) - Enhoak, neked mint személyes bizalmasomnak elmondom hogy min ügyködök már rég óta. Nézd ezeket!
(Eh) - Gyémántkatonák...
(Sgy) - Igen! Mesterségesen gépben állítom őket elő. Így hiába is erősek, az én parancsomnak semmi képpen nem mondanak nemet! Őket arra terveztem ha Rózsaszín elbukna,
tudjak neki megfelelő védelmet nyújtani. De ez egyenlőre felesleges.
(Eh) - Így igaz fenéges gyémánt!
(Sgy) - Most menj a földre és tedd amit parancsoltam!
(Eh) - Igen is!
De Enhoak nem a Földre ment. Titokban a Fehér gyémántnak is dolgozozik, ugyanis megbízta, hogy minden információról tájékoztassa, mi is történik a földön. Cserébe a
Fehér gyémánt azt ígérte, hogy megkaphatja az abban a naprendszerben levő, "Vörös bolygó"-t, és úgy nevezi el ahogy azt Enhoak akarja.
Majd a hír leadása után, Enhoak elindult a Földre, Sárga gyémánt parancsát követve. Eközben Fehér is dolgozott, titkos katonákon. Egy ritka ékkő típust alakított
bérgyilkosokká, és most úgy gondolta, arra való tekintettel, hogy ne derüljön ki a titok, az Amazonitokat elkülde Enhoak nyomába.
A földön Rózsaszín gyémánt összehívta a többi gyémánt követeit, seregének vezetőit és jelentős arisztokratákat. Megkezdődött a gyűlés. Rózsszín gyémánt kijelentette
akaratát, és a tábornokait felszólította hogy azonnal hajtsák végre, és pusztítsák el a lázadókat.
Ekkor a nagykapu kinyílt a teremre, és Enhoak belépett. Rózsaszín nem emelt hanggal fogadta hiszen még nem tudta mire vélje. Enhoak nagyon is egy eléggé könnyen
haragba jövő ékkő. Nem tudta nem észre venni hogy mennyien bámulják, és azért mert így lépett be, hanem mert ő egy férfi ékkő. Eddig szinte nem láttak férfi ékkövet.
Ahogyan egyre többen néztek rá,furcsálták hogy mi is ez, és Enhoak úgy gondolta hogy mindenki szörnyként gondol rá. Ekkor elvesztett kontrollal, elkezdte pusztítani az
ott lévő ékkveket. De mielőtt egyet is összetört volna a Rózsaszín gyémánt rákiáltott.
(Rgy) - Elég! Fejezd be!
Enhoak ekkor magához tért, és elnézést kért a gyémánttól a viselkedéséért.
(Eh) - Elnézését kérét nagy gyémánt! Néha sajnos elkapnak ezek a dührohamok és nem tudok uralkodni magamon.
(Rgy) - Egyébként miért jöttél?
(Eh) - Fennséges gyémánt! Engem Sárga gyémánt küldött hogy nagyságod akaratát teljesítsem és ahogy hallottam, szükségesnek tartja gyémántságod a lázadók elpusztítását
is.
(Rgy) - Igen! Akkor vegyél részt a tárgyaláson!
- Figyelem! A  másik nagy tervem pedig a gubanc kikeltése! Ezt nagy szilánkokból álló fúziót pár ezer év múlva kikeltetjük! Hogy a maximumot tudjuk kihasználni ebből
a bolygóból! Rengeteg tempolom, Óvodák, Lábpadot készítünk, hogy a nagy gyémánt birodalmat, akár egy kis probléma nélkül összeköttetésre kerüljön!
(Vörös kő) - De fennséges gyémánt, a gubanc kikeltése nem kényszerít minket a bolygó elhagyására?
(Rgy)- De igen! Teljesen át fogja formálni az egészet! Az eddig épült épületek és keltetők csupán a helyzetem megszilárdítására kellettek. Ti akik eljöttetek
gyémántotoktól, tegyetek jelentést a holdi kommunikációs állomáson!
A Hazai ékkövek meghajoltak, majd távoztak.
(Rgy) - Enhoak te ne!
(Eh) - Mit óhajt nagyságos gyémánt?
(Rgy) - Azt amiért ideküldtek! Azt akarom hogy keresd meg és pusztítsd el a lázadókat mind egy szálig! Valamiért van egy olyan érzésem hogy a 4. triekhitában kellene
keresned őket, és azon túl.
(Eh) - Igen is!
Enhoak elindult felkutatni a lázadókat. A 4. triekhita helyén csupán robbanás és harc nyomokat talált. A földön egy rózsavirágot látott, és éppen felvette volna, de
meghallott egy apró zörrenés. Tudta már hogy nincs egyedül. Biztos volt benne hogy nem a lázadók azok. Hiszen ha ők lennének már rátámadtak volna. Ezért inkább
továbbment, és kereste a lázadókat. Egy erdőben járt , amikor egy fénysugarat látott. Úgy gondolta oda megy és megnézi mi az. Feltmászott egy fára,és azokon ugrálva
közelítette meg. Amikor odaért végre elérte célját. Egy nagy ékkő csoport összegyűlve a gyémánt központól messze , elhelyezkedő táborban voltak. De Enhoakot most az
érdekelte, mi volt az a ragyogás. Nem tudta eldönteni mi is volt az amíg, egy újabb ragyogást nem látott. Egy Rózsa quartz gyógyítást végzett katonáján. Enhoak az
alkalmas pillanatra várt hogy támadhasson. Észrevette hogy 3 ékkő külön beszélget. Más se kellett neki, abban a pillanatban rájuk ugrott és mind 3 ékkő fizikai
tetével végzett. A lázadók észrevették hogy Enhoak rájuk támadott, majd mindannyian rátámadtak Enhoakra. Enhoak egy páratlan erejű ékkő, akinek ütését a gyémántokon
kívül senki nem tudta visszaverni az ütését. Legalább is ezt hitte amíg Enhoak alabárdja egy hatalmasat nem csattant Rózsa quartz pajzsán. Rettenetesen meglepődött,
hiszen eddig nem volt ilyen.Rózsa ekkor megpróbált Enhoakkal beszélni hogy átpártoltassa az ő oldalukra.
(Rq) - Enhoak, nincs miért harcolnunk. Kérlek vedd észre hogy ez a bolygó más, mint amiket eddig a hazánk leigázott. Ez a bolygó különleges, itt szabad lehetsz.
Nem kell bántanunk egymást. Sem itt senkit. Ezek az ékkövek akik itt vannak, azért vannak itt, mert rájöttek miért is jó itt élni, miért érdemes ennek a bolygónak a
szabadságáért harcolni. De ami a fő kérdés: Te mikor jössz rá?
Amíg Enhoak ezen gondolkodott, mert úgy érezte Rózsa igazat mond, lehet hogy még sem olyan rossz ez a hely, addig Rózsa gyöngye Enhoak háta mögé rohant, és az saját
ékkövéből elővette lándzsáját majd hátbaszúrta Enhoakot. Enhoak ekkor hatalmasat felordított. De nem tűnt el a fizikai teste. Ehelyett megfordult, és torkon ragadta
Gyöngyöt. Majd felkiáltott.
(Eh) - A gyémántok nevében tegyétek le a fegyvert és adjátok meg magatokat!
Fluorit rátámadt volna de Rózsa visszatartotta és mondta neki, hogy ne támadjon majd ő megoldja.
(Rq) - Enhaok kérlek, nézd meg magad! Te nem ez vagy, több vagy ennél! Nem muszály ezt tenned! Ne feledd itt szabad lehetsz.
(Eh) - Igen?! Amikor most hátba lettem szúrva?! Szó szerint!
De ránézett Gyöngyre. Elősször haragban, de egyre inkább úgy nézett rá mintha már nem akarná bántani. Egyre inkább úgy nézett rá mint aki fontos neki.Ezután óvatosan
letette majd Rózsa quartzal beszélt. Rózsa meggyőzte Enhoakot, hogy ő is kristály ékkő legyen.
Az Amazonitok kihasználták a helyzetet, és a nagy békére törtek. A kristály ékkövek csodálkozva fogtak neki az ellentámadásnak, hogy már másodszor fedezik fel a tábor
helyüket. A bérgyilkosok taktikája három részre bontották a lázadók csapatait. A bal oldalt Kunzite és Sztalagnate vezette, a jobb oldalt Rózsa quartz és Napkő.
a középsereget Enhoak és Fluorit vezette. A kristály ékkövek támadása nem bizonyult sikeresnek. A seregeket hatalas nyílzápor súlytotta és állandó tüzelés alatt álltak.
A nyilakat Rózsa pajzsa védte ki, és egy fúzió erő kesztyűi. Rózsa quartz védte a hadseregét és Napkő tűzével, a lázadók helyzete jobbra fordult.A fehér gyémánt
titkos katonái a létszámbeli kisebbség ellenére is tizedelték a lázadók ékköveit. A kezdetleges veszteshelyzetből, végül sikerült a kristályoknak felülkerekedni a
váratlan támadókon. De így is rengeteg veszteség érte őket. A "győztes csata" 186 kristály ékkő életébe került, amíg az Amazonite vezért fel nem kiáltott.
(Amazonite vezér) - Vissza vonulás!
Rendkívül gyorsan tűntek el. A vezetőt üldözőbe vette Enhoak és Fluorit, de nem voltak elég gyorsak. Így csak egy megoldást láttak. Mikor már az Amazonite vezér
azt gondolta sikerült a menekülés, egy nagy kéz fogta és a lábánál fogva vitte vissza. Fhlenurik parancsot adott a megkötözésre és kihallgatásra. Amíg történt a szóra
bírás, Enhoak és Fluorit tanácskozásra kényszerültek.
(Ft) - Hihetetlen volt ez a nagy erő!
(Eh) - Mit gondolsz? Saját irányítást is tudna vállalni?
(Ft) - Hogy érted?
(Eh) - Ááá, inkább hagyjuk!
(Ft) - De én tudni akarom!
(Eh) - Nekünk ennél több juthatna! Nem kéne parancsot teljesítenünk, ha mi adhatjuk ki őket!
(Ft) - Így is parancsnokok vagyunk!
(Eh) - De enyém lesz a vörös bolygó......áj!!!
(Ft) - Hogy mi????
(Eh) - Semmi hagyjuk!
(Ft) - Figyelj! Nekem elmondhatod!
(Eh) - Na jó! Fehér gyémánt azt ígérte ha teljesítem a kérését akkor nekem adja a bolygót.
(Ft) - SZÓVAL EZÉRT VOLTAK ITT AZ AMAZONITOK!!! MIATTAD!!
(Eh) - Igen tudtam hogy követnek de......
(Ft) - DE mi???!! 186 ékkő tört össze miattad!
(Eh) - Nem az én hibám, hogy nem tudnak harcolni! A csata téren mit csináltak volna?
(Nap kő) - Ti miről beszélgettek?
Fluorit és Enhoak hallgatott.
(Ft) - Csak azokról akik megtámadtak. De menjünk megnézni a kihallgatást!
(Nk) - Én úgy látom valami történt. De ne legyentek már letörve! Élünk és kész! :)
(Eh) - Ahogy mondod.
Enhoak is bement a sátorba ahol az Amazonite vezért hallgatták.
(Eh) - Beszélt?
(Rq) - Eddig nem. Még nekem sem.
(Eh) - Akkor majd én ráveszem. Mit kerestetek itt? Mit akartatok tőlem?
(At) - Fehér gyémánt nem bízott benned! Volt rá oka, és igaza volt! Te ócska rög! Nemsoká pedig idejön a seregünkkel és a te mostani csőcseléked és a bolygó elpusztul!
(Eh) - De te is! Ha nem segtesz!
(At) - Méghogy én segítsek?
Amazonite hangosan nevetni kezdett.
A bent levő ékkövek szemében egy fehér fény kezdett pislákolni, és egyre inkább kényszerültek hallgatni Amazonite-ra.
(Eh) - Mi.. törté..nik vel.e.m..?
Enhoak testén fehér csíkok kezdtek látszódni, mint emberi kézen az erek, és ékköve kezdett repedezni.
(At) - Miért nem hallgatsz még rám? Akkor nézz bele a szemembe!
Enhoak belenézett Amazonite szemébe és jobban repedezett az ékköve. Gyöngy gyorsan berohant a sátorba, megütötte Amazonite-ot, majd a száját és a szemét bekötötte.
A transzba került ékkövek vissza tértek normális állapotukba. Rózsa meglátta hogy Enhoak teste és ékköve is nagyon megsérült, ezért gyorsan a segítségére sietett és
gyógykönnyeivel meggyógyította Enhoakot. A megyógyult ékkő ezután erősebbnek érezte magát és hibátlannak.
(Rq) - Remélem ezt az erőt nem fordítod ellenünk. A szeretemből adtam neked, kérlek ne használd önkényesen a jó céllal szemben.
(Eh) - Mikor fogjuk felszabadítani ezt a bolygót?
(Kunzite) - Azt hiszed Rózsaszín gyémánt nem vezényelt csapatokat a palotához? Nem volt elég a mi kis létszámú seregünknek az Amazonite támadás?
(Eh) - Természetesen nem gondoltam hogy három Jáspissal védi magát, han....
(Nk) - oo Kunzite te mindíg csupa negatívumot bocsátasz ki, és lehangolod a másik ékkövet, miért nem bíztatod őket helyette?
(Kz) - Áá szóval legyek olyan mint te?? "Nézzetek rám jaj de aranyos vagyok, mindíg jó kedvű, igazi energiabomba".
(Rq) - Elég! Hagyjátok abba! Inkább dötsük el mi legyen ezzel az Amazonite-al, és Rózsaszín gyémánttal?
(Eh) - Törjük össze!
(Kz) - Igen!
(Rq) - NEEE! Vagyis... ne mert minden élet érték, rengeteg lehetőség lesz a földön, csupán szabaddá kell tennünk.
Enhoak elhagyta a sátrat és saját ügyeit akarta intézni. Gyöngy követte az Amazonite-al történt esemény miatt.
(Eh) - Ezek a rögök! A felszabadításról beszélnek, de nem tesznek semmit! ááááá (idegességében)
(Gyöngy) - Mond csak! Te ,hogy hogy nem kerültél hipnózisba annak az ékkőnek a hangjától?
(Eh) - Hogy őszinte legyek, nem tudom. Sőt amikor a szemébe néztem nem törtem össze.
(Gygy) - Valószínűleg az erőd miatt. Mint amikor átszúrtalak a lándzsámmal. Ohh... bocsi az miatt.
(Eh) - Semmi gond már. De Gyöngy, ha szabad mondanom neked.....
(Gygy) - Hallgatlak.
(Eh) - Amikor megragadtalak, és rád néztem, egy....
(Gygy) - Igen.. mond...
(Eh) - Egy gyönyörű,szabad gyöngyöt láttam, aki nem alázkodik csak úgy meg mindenki előtt, akinek van mersze szembenézi az ellenséggel félelem nélkül. Gyöngy... én azt
hiszem szeretlek!
Gyöngy elpirult, és megdöbbenve nézett rá Ehoakra.
(Gygy) - De én nem, én szabad vagyok, én én... Rózsát szolgálom, nincs ilyen felesleges és értéktelen, érzésekkel időm foglalkozni.
Enhoakból újra előtörtek a régi dührohamai, és hozzászorította Gyögyöt a fához.
(Eh) - Miattam vagytok ilyen Erősek! Nélkülem elvesznétek!!
(Gygy) - Ezt majd a csatatéren meglátjuk! Most pedig engedj el!!!
Majd félre lökte Enhoakot. Fluorit látta hogy Gyöngy elrohan Enhoaktól ezért ő ment oda beszélni a barátjával.
(Ft) - Barátom, nem kell aggódnod, az Amazonite támadás miatt, nem fogom elmondani senkinek.
De Enhoakban még mindíg ott volt a dühroham és ordítva válaszolt.
(Eh) - Senkit se érdekel már az az incidens!!! Nem akarok hallani róla, se rólad, se arról a hazátlan gyöngyről!!!!!
Végül Ehoak is elrohant a másik irányba. Florit nem tudta megérteni mi barátja baja és, hogy miért hozta fel közvetlenül Gyöngyöt.
(Angyal aura) - Nem kell aggódnod miatta. Tudom milyen érzés, amikor senki se törődik veled, amikor mindenki ellened fordul, csak mert más vagy. Én sem mindíg a bátor
énemet mutattam a világnak. Ahogy látod, nem vagyok rendes quartz és ez miatt rengeteg bántó szó és tett ért a múltban.
(Ft) - De neki most nem ez volt a baja. Az ő múltja nem volt szörnyű, megbecsült harcos volt és az is.
(Kz) - Nem értem miért érdekel ez téged! Egyszer majd elmúlik neki és kész!
(Aa) - Te miért vagy ilyen negatív? Talán neked is fájdalmas volt a múltad?
(Kz) - Én...nek.nekem.. nem de..
(Aa) - Akkor mi bajod van??
(Kz) - Hagyjatok békén! Nem akarok beszélni róla. Majd megnyugszom.
Eközben Rózsaszín gyémánt sem volt, felkészületlen. Rózsa quatz-okat, Rubint testőröket, Jáspisokat helyezett el palotájának védelmére. Értesítette Kék gyémántot a
közeledő földi háborúról. Kék gyémánt még túlságosan messze volt ezért közölte, hogy ő maga még nem tud odaérni, de katonáit elküldheti. Pár napon belül közel 800
Amethyst katona érkezett meg a Földre ágyúkkal és sugárvető bástyavédőkkel. Utoljára megérkezett Kék gyémánt küldötte egy Lapis Lazuli, aki leginkább Rózsaszínt
segítésében, és a földi környezet felkutatásában tevékenykedett. Rózsaszín gyémánt elküldte a 4. triekhitán túlra amerre hajdanán Enhoakot is küldte. Lapis elindult
de nem csupán a gyémánt paracsát teljesíteni , hanem hogy csodáljona bolygón valami szép dolgot amire a későbbi időkben boldogan visszaemlékezhet. A nap ment le és
Lapis úgy gondolta, hogy ez szép élmény lehet majd a jövőben. Amikor már elgondolkodott volna, Hangos felkiálltásokat és zajongást hallot az erdőből kijönni. Egy
dühös smaragd volt csillagjellel a ruháján. Nem tudta hogy ki ő, de már kedvesen nézett rá. Majd a smaragd is rá nézett és ő is ugyan így vélekedett. A dühe elmúlt és
meg akarta ismerni.
(Eh) - Örülök ő tisztasága! Enhoak vagyok.
(Lapis Lazuli) - A nevem Lapis, Lapis Lazuli. A kék gyémánt küldöttjeként érkeztem ide, a bolygó felkutatása ügyében.
(Eh) - Engem is szintén azért küldtek, én sárga gyémánt parancsára. A 4.triekhita területein túlra.
(Ll) - Nekem is ugyan erre utasítottak!
Enhoak arcán újra mosoly és boldogság nyilvánult meg amit Lapis is észrevett és szintén elmosolyodott. A hosszas beszélgetés után Ennhoak visszament a lázadók táborába
, Lapis pedig a Rózsaszín gyémánt palotájába. De időről időre találkoztak, beszélgettek és azt is megbeszélték, hogy mikor legyen a következő titkos találkozó, de az
utolsó találkozásukon Enhoak megcsókolta Lapis Lazulit.A táborban Rózsa quartz Gyöngyel tárgyalta meg a titkos gyémánt elleni "véletlen támadást". Eközben a terv nem
úgy alakult ahogy Rózsáék akarták. Kék gyémánt megérkezett a Földre és az ottani ideiglenes, ellenőrző központjának a felhő palotát választotta, amit még Fehér gyémánt
 katonái építettek. A kék gyémánt seítségül hívott egyzafírt, hogy a jövőbe látásával, a gyémánt és katonái meg tudják állítani az ellenállókat és véget vetni a
lázadásnak. Rózsa quartz és Gyöngy a Rózsaszín gyémánt megtámadása helyett ketten magán akciót kezdve másnapra helyezték a felhő palota megtámadását, és Kék gyémánt
elűzését a Földől. Másnap a zafír megérkezett a felhő palotába és elmondta a kék gyémántnak, hogy a lázadók meg fogják támadni a felhő palotát, megsemmisítik 7 ékkő
fizikai formáját, köztük 2 rubintét és ő magát is,de a katonál legyőzik őket és vége a lázadásnak. A lázadók megtámadták a felhőpalotát, minden úgy történt amit
Zafír mondott, egészen addíg amíg a 3 rubint testőre közül az egyik Zafír halála helyett, megváltoztatta a jövőt azzal, hogy Gyöngy kardja elől félrelökte őt.
De ekkor váratlanul a két különböző rangú ékkő fúzióba lépett. Mindenki rájuk nézett, mert még nem láttak hogy egy sima egyszerű rubint testőr egyesülne egy
arisztokrata zafírral. Gyöngy ki akarta volna használni az alkalmat és elpusztítani ezt a fúziót. De Rózsa felismerte a helyzetet. A hazai ékkövek rendkívüli túlerőben
voltak, ezért inkább felhagytak ezzel a sikertelen támadással. A Kék gyémánt erre a visszataszító egyesülésre összetöretést választott, viszont a fúzió szétvált,
Rubint és Zafír elmenekültek és egy erdőben újra fúzióként találkozott Gyöngyel és Rózsával. Rózsa bevezette Gránátot " a fúziót " a lázadók táborába és rábízta
a körbevezetését Stalagnate-ra.
(Rq) - Sajnálom, de most dolgom van. Stalagnate majd körbevezet.
(Gránát) - Nagyon hálás vagyok!
(Sztalagnate) - Te is egy fúzió vagy mint én?
(Gn) - Én Rubintból és Zafírból jöttem létre.
(Szn) - Én pedig Sztalakit és Sztalagmitból vagyok. Sajnos én nem olyan egyesület vagyok mint te. Egy kényszer kísérlet során jöttem napfényre. Na de akkor kezdjük a
körbetekintést. A seregünk nagy része a tábor észak nyugati és dél keleti oldalán vannak, hogy elkerüljük az újabb váratlan támadásokat.
(Gn) - Miért eddig mennyi volt?
(Szn) - Hát ittvolt elsőnek az Enhoak féle váratlan támadás. Ő ahogy megtámadott minket nemsokkal azután lett a tábornok. Másodszor pedig az Amazonite támadás volt.
Amiről fogalmunk sem volt hogy miért jöttek és hogy hogy találtak ide. A vezérüket elfogtuk és most megkötözve van Rózsa sátorában.
(Gn) - Beszélni akarok vele.
(Barlangi Gyöngy) - Rózsa quartz mindenkit hív a tábor középpontjába.
(Szn) - Hát akkor most nem lehet majd később.
Sztalanate, Gránát, Barlangi Gyöngy és a lázadásban résztvevő összes kristály ékkő összegyűlt Rózsa quartz szavára.
(Rq) - Kristály ékkövek! A mai nap az, amikor ennek a bolygónak kivívjuk a szabadságát, hogy az életnek és lehetőségek jövőjét biztosítsuk világunk lényeinek! Hiszen
nem mi vagyunk egyedül ebben a galaxisban. Amióta egy ékkövet kiolvasztanak a földből, már tudja mi a dolga és azt csinálja, örökké. De mi ezen változtatunk! Megadjuk
magunknak és ennek a bolygónak minden lényének azt a szabadságot és választás, a felnövés lehetőségét amit mi nem kaphttunk meg! Mutassuk meg a Rózsaszín gyémántnak
azt hogy nem csupán szolgák,testőrök, ékkő keltetők vagyunk, hanem szabad,érző ékkövek! Készüljetek, nemsokára támadunk!
(Bismuth) - Rózsa beszélnünk kell!
(Rq) - Menjünk!
(Bm) - Megalkodtam egy fegyvert amivel bármilyen ékkövet, akár legyen az gyémánt is végezni lehet vele!
(Rq) - Még is milyen fegyver?
(Bm) - Ez, az ékkő törő! Csak oda kell tartani a másik ékkövéhez és ez a szerkezet egy hatalmasat rugószerűen belevág egy lyukat, majd összetöri!
(Rq) - Összetöri??
(Bm) - Igen! Hát nem tökéletes fegyver?
(Rq) - NEM! Sajnálom Bismuth, de ez így nem jó.
(Bm) - Szóval te nem is akarod felszabadítani a Földet! Te csak egy gyémántküldött vagy, aki összegyűjti és végez, a gyémántokkal akár a legkisebb mértékben is
szemben állókkal!
(Rq) - Nem Bismuth félreérted!
(Bm) - HAZUG! Neked kell elpusztulnod!
Bismuth felvette a kezére az általa készített fegyvert, és Rózsára támadott. Rózsa előidézte a pajzsát és elővette a kardját. A szuperfegyver nem tudta áttörni Rózsa
pajzsát. Ezután kezét pöröllyé alakította és úgy hogy a földbe csapva egy szikált kiemelve felrepítse Rózsát a levegőbe. De amikor Rózsa felrepült a levegőben
maradt. Bizmuth megdöbbenve nézett. Rózsa minden erejét beleadva magaelé tartotta a kardját és pörögve Bismuthnak rontott. Teljes gyorsasággal és erővel beleszúrta
a kardját Bismuthba. Bismuth ránézett Rózsa quartzra.
(Bm) - Most akkor bezársz egy buborékba és nem engedsz ki igaz? Nem mondod el a barátaidnak? Az én barátaimnak.
(Rq) - Sajnálom Bismuth, de nem!
Bismuth teste szétrobbant és elvesztette fizikai formáját. Ezután Rózsa Bismuth ékkövét bezárta egy buborékba, ahol képtelen újjáalakulni. Az ékkövet elrejtette.
De nem csak Bismuth volt aki titokban szervezkedett. Enhoak a rég megígért bolygóját akarta már magának, felépítve saját épületeit, terveit, és hadseregét.
Rengeteg ékkővel beszélt közel a teljes sereg 1/5-vel, ami kb 230 ékkövet jelentett. Szalagnátot nem akarta megkérdezni, mert rajta látszódott,hogy ő komolyan veszi
Rózsa quartz szavait,saját tisztégét. Enhoak saját seregébe akarta még Napkövet, Kunzite-ot,Angyal Aurát, Fluoritot és Amazonitot, velük megalapítva a saját
nevét elnevezett bolygóján Enokhotonytián(Enokhotonítia), az Ékkő Titánokat, bolygója legerősebb harcosait.
(Eh) - Kunzite drága! Van itt a Föld közelében egy égitest, amit úgy emlegetnek, hogy a vörös bolygó.
(Kz) - Na és mit akarsz tőlem?
(Eh) - Kunzitom! Saját hadsereget építek! A saját szabályaimmal!
(Kz) - Elárulod Rózsa quartzot?
(Eh) - Nem erről van szó. A Föld szabadságát segítek kivívni, de azután a sajátomra megyek! Velemtartasz?
(Kz) - Hát.....Attól tartok mit mond Rózsa, de én amúgy sem szeretem ezt a bolygót! Én úgy döntöttem,hogy veledtartok!
Kunzite után Napkő volt soron.
(Eh) - Édes Napkövem, te energiabomba! A tüzed nem csak a csatatéren de bennem is lángot gyújtott!
Napkő tudta hogy csak szórakozásképp, hízelgésképpen mondja neki.
(Nk) - Ez nagyon kedves, de tudom hogy valamit szeretnél. Mi lenne az?
(Eh) - Az te tiszta ékkő, hogy miután segítek a bolygó felszabadításában, arra kérnélek, hogy segíts a sajátomnak!
Napkő meglepődött és elszomorodott.
(Nk) - Itthagysz minek? Azok amin keresztül mentünk é amin menni fogunk?
(Eh) - Nem feltétlenül kedves! Mondom tarts velem és miénk lesz a szabadság!
Napkövet meggyőzték Enhoak szavai és csatlakozott hozzá. Angyal Aura volt a soron.
(Eh) - Angyal figyelj rám! A múltadban mennyi szörnyűség ért téged?! Mennyien bántottak csak mert nem voltál kifejlett quartz?!
(Aa) - Rengetegen!
(Eh) - Mond csak! Nem akarsz ezeken bosszút állni?! Hogy ők legyenek a földön vérben fetrengve?! Megérdemlik!
(Aa) - Az igaz hogy bántottak, de akkor sem érdemlik meg! Az ilyen ékkövek még az összetörést sem érdemlik!
(Eh) - Pedig szerintem nagyon is! Még a legkisebb dolog is olyan folyamatot indíthat be, ami katasztrófához vezet. Nekik pedig ez lesz a végük! Hogy téged bántottak!
Állj ki a bántott ékkövekért és saját magadért!
(Aa) - Igen! Csatlakozok hozzád!
Baráti soraiból már csak Fluorit következett Rózsa másik tábornoka.
(Eh) - Fluorit,barátom! Veled őszinte lehetek!
(Ft) - Ahogy mondod!
(Eh) - Te már tudsz arról, hogy Fehér gyémánt nekem adta a vörös bolygót...
(Ft) - Természetesen!
(Eh) - Arról is hogy emiatt támadtak meg minket az Amazonitok.
(Ft) - Igen!
(Eh) - Arra kérnélek téged, hogy tarts velem. Persze ez a te döntésed. A Föld lehet a te otthonod is, nem kell velem jönnöd , ha nem akarsz...és.....
(Ft) - Nem kell kérlelned! Én veled tartok! A testvériség összefog! De nem merek majd Rózsa szemébe nézni amikor ezt közöljük vele,
(Eh) - Rózsát bízd csak rám!
Fluorit is meg lett győzve hogy Enhoak pártjára álljon. Már csak egy személy volt hátra,aki hiányzott Enhoak seregéből. Az Amazonite vezér.Ezért titokban Rózsa
sátrába ment ahol levette Amazonite szemkötőjét és a szájáról a kötelet.
(At) - Mi a probléma? Talán kellek valamire?
(Eh) - Hagyd a hízelgő beszédet! Engem nem fogsz hypnotizálni mint a többieket! A hangod csak azokra hat akik nem szeretnek igazán valakit!
(At) - Te pedig már szeretsz alakit igaz? Várj csak! Lapis Lazulit jól mondom?
(Eh) - Jól.
(At) - Na és mit mondasz ha a szemembe nézel? A te szereteted vajon megvéd az összetöréstől?
(Eh) - Nem, de ha már levettem rólad ezeket a korlátozó, zavaró tényezőket annyival azért megtisztelhetnél hogy normálisan beszélünk.
(At) - Elismerem ebben igazad van! Mond mit akarsz?
(Eh) - Azt akarom hogy csatlakozz a saját birodalmamhoz és legyél a seregemnek egy nagy vezére.
(At) - Nem fogom elárulni a gyémántomat!
(Eh) - Pedig már megtetted.
(At) - Hogy????
Enhoak elmosolyodva kiment a sátorból. Rózsa quartz összegyűjtötte a lázadók teljes seregét és kiadta a parancsot.
(Rq) - Szabadítsuk fel a bolygót! Támadás!
A lázadók elindultak a Rózsaszín gyémánt palotája felé, hogy kivívják a szabadságukat. De a csata nem a gyémánt palotájánál volt. Rózsaszín gyémánt seregei is
elindultak,hogy nyílt csatatéren pusztítsák el a velük szembenállókkal. A két sereg végül Cerynectier-nél a mai Normandiánál találkozott. Rózsa a legelöl elhelyezkedő
ékkő katonákat Enhoak és Fluorit írányítására bízta. Fluorit ki akarta adni a parancsot a rohamra de Enhoak váratta még.
(Eh) - Még ne...várj!
Az íjászok és távolsági fegyver használatú ékköveket Sztalagnátra hagyta. Sztalagnate azonban kiadta a parancsot.
(Szn) - Tűz! Nyílzáport rájuk!!
Enhoak szólt:
(Eh) - Most rohamra!!!
Ez a taktika bizony sikeres is volt. Enhoak úgy tervezte, mikor Sztalagnate engedélyt ad a tüzelésre, akkor ő is parancsot ad a rohamra. Mert amíg a hazai ékkövek
a nyílzápor súlytásával vannak elfoglalva addig a rohamozók előre jutnak és mire az elöl álló hazai ékköveket újra tudnák szervezni addigra már a kritály ékkövek
ottvannak és sikerrel bevihetik a rohamot. A nyílzápor és a roham elsöpörte az elöl levő 10 sort ami 320 ékkövet tört össze. Rózsaszín gyémánt is tervezkedett
és parancsot adott.
(Rgy) - Ágyúgolyó! Támadás! Kolosszusok támadás!
Rózsaszín gyémánt katonái köztük a Kék gyémánttól kapott Amethystek szúrós ágyúgolyó alakot felvéve nekirontottak a kristály ékköveknek, amivel súlyos veszteségeket
okoztak nekik. Az előjáték lezárult. A két sereg elérte egymást közelharcban. Itt már nem volt taktika, terv vagy egyéb stratégiai fogás. Mindegyik ékkőnek csak egy
parancs lebegett a szeme előtt:" Öld az ellenséget". Egymást nyírbászták, pusztították, törték össze. A helyzet nem változott a port és kristálymaradványok által
beborított csatamezőn, amíg Rózsaszín gyémánt egyik legerősebb katonája egy Jáspis nem törte meg a patt helyzetet. Közel 80 kristályékkővel végzett,mígsem végül ő is
belefutott Rózsa pajzsába, ami visszaröpítette őt oda ahonna elindult. A harc továbbra is folyt. A látvány, a hangok, a sikolyok a fájdalomtól borzasztó érzést keltett
mind két vezérben. Napkő tüzével felperzselte a földet ami a hőt gyengébben ellenálló ékköveknek nagyon ártott. A katonák fegyvereikkel darabolták egymást függetlenül
bármi vagy bárki mástól. Érezni lehetett egy rendkívüli adrenelin és harci szellemet amibe a föld is belerengett. Enhoak is sorba végzett a hazai ékkövekkel első rangú
feverével az alabárddal. E közben megjelent a csatamezőn Lapis Lazuli is aki azért jött hogy elmondja Enhoaknak, hogy ő is szereti. De a találkozás nem sikerült.
Az egyik hazai ékkő katona azt hitte rá hogy kristályékkő, ezért elpuszította a fizikai formáját és egy tükörbe zárta. Sietett, hogy odaadja gyémántjának, majd
visszamenjen a csatatérre. Amit meg is tett. Amíg a katonák harcoltak a gyémánt is fő tábornokai elkezdték a kihallgatását. Egy percre se abbahagyva kérdezték:
"Hogy pusztítsuk el a kristály ékköveket?","Mi a gyengélyük?". De a fogságba esett Lapis mást sem tudott mint:
(Ll) - Nem tartozom közélyük!
A Rózsaszín gyémánt nem várt többet. Előre rontott a kristályékköveknek, eltaposva és összetörve őket. Végül szemben állt Rózsa quartzal .
(Rgy) - Megfizetsz az árulásodért!!
A megmaradt kristályékkövek alakzatát a gyémánt hirtelen előretörése teljesen szétzilálta. Ellentétes erejű ékkövek kerültek egy helyre, azonosak külön és ez teljes
káoszt kozott a lázadóknak. A távolsági harcosok kerültek előre, a közelharciak hátrébb estek. Ekkor sorra pusztultak a bolygó szabadságát kivívók. Enhoak is a
csatatéren súlyos haslövést kapott amit ha nincs ott legjobb barátja Fluorit nem éli túl. Fluorit addig szervezte körül a testőrséget amíg Enhoak be nem fejezi a
regenerálódást. Majd folytatódott a harc ami további veszteséggel járt a kristályoknak. Rózsaszín gyémánt elővette hatalmas fegyverét és többször is lesúlytott
Rózsaquartzra, aki pajzsának köszönhetően sikeresen kivédte a csapásokat. A gyémánt egyre dühösebben, ordítva üttötte Rózsa pajzsát.
(Rgy) - Te senki, te semmi!! Áruló göröngy!! Ezért összetörlek!!!
Rózsa elveszítette a pajzsát és kardjával a gyémántra támadott. De nem sok reménnyel vette észre hogy hiába is tudná legyőzni Rózsaszín gyémántot, az ékkövéből
újjáalakulna és nem állna le. Rózsa nem tudott másra gondolni mint, hogy össze kell törni Rózsaszín gyémántot. Ekkor Rózsaszín gyémánt a csatabárdjával hatalmasat
ütött Rózsára amitől a földre hullott. A gyémánt készült az utolsó csapásra. Magasba emelte csatabárdját. Kunzite két nagy pengéjével az egyik hazai ékkövet rendkívüli
nagy erővel repítette el ami a gyémánt vállának szállt. Így Rózsaszín gyémánt mellécsapott. Rózsa ekkor kihasználta a lehetőséget és a kardját beledöfte Rózsaszín
gyémánt ékkövébe. A csata megállt. Mindenki az átszúrt gyémántra és Rózsára nézett. Rózsaszín gyémánt testéből fénysugarak kezdtek kiáramlani. A teste és gyémánt
ékköve pár pillanat múlva szétrobban, összetört. A hazai ékkövek mindent széthagyja, fejüket elvesztve rohantak a csatatérről. De otthagyták a megannyi ékkövet ami
ettől a vesztes háborútól ottmaradt. Szilánkok borították a földet. Több száz, ezer ékkő halt meg a háboróban a Földért vívott csatában. De a bolygó felszabadult.
Rózsa és seregei visszaindultak a táborukba, hogy onna szétzóródva lábpadokat használva kommunikáljanak egymással a bolygó fejlődéséről. Az egyik kristályékkő Holdkő
a csatatéren talált egy ékkövek ami még éppségben volt. Eltette, majd ő is a táborba sietett. Mindenki készült a szétszóródásra. Gránát aki korábban akart beszélni
Amazonite-al, most mit sem érdekelve berontott Rózsa sátrába és lerántotta Amazonite-ról a leplet és köteleit. Amazonite szólni akart de Gránát az ékkövére téve kezét
belenézett Amazonite gondolataiba és emlékeibe. Látta, hogy Enhoak mire készül. Gyorsan kirohant a sátorból és Rózsához futott. Még oda sem ért de már kiáltott.
(Gn) - Ne engedd el őket!
Rózsa értetlenül nézett.
(Rq) - Még is miről beszélsz?
Mindenki Gránátot nézte.
(Gn) - Láttam az Amazonite emlékeit! Enhoak miatt támadtak a táborra mert a Fehér gyémántnak kémkedett!
(Rq) - Nem! Biztosan nem!
(Gn) - Pedig így igaz, és el akarja vinni a sereg egy részét!
(Rq) - Enhoak mond, hogy ez nem igaz!
(Eh) - De igen! Saját seregem lesz! Megérte olyan hosszú időn át Fehér gyémántnak kémkedni! Gyertek! Indulás! Megyünk a vörös bolygóra!
De senki nem mozdult. Féltek ha Rózsa quartz erősebb mint Enhoak és vele mennének, lehetséges hogy velük is azután kegyetlen lenne a sors. Az Enhoak pártját fogó tömeg
eleinte halkan, majd egyre hangosabban kezdét ütemre mondani:
(Enhoak párti kristály ékkövek) - Küzdő tér! Küzdő tér! Küzdő tér! Küzdő tér!
Enhoak egyre idegesebb lett és hangosan felkiáltott.
(Eh) - ÁÁ! Harcot akartok?!!! Csatát akartok?!! Szövetséget kértem tőletek de nem adjátok!! Ezért el fogom venni tőletek! Kihívom Rózsa quartzot az általam
kiválasztott sereg átruházására!
Rózsa elfogadta Enhoak akaratát. Mi oka is lett volna tartania egy gyémántnál gyengébb katonától. Kialakított egy nagy kört amiben Rózsa és Enhoak szembenállhattak
egymással. Enhoak előrántotta az ékkövéből alabárdját és Rózsának rontott. Pajzsát elővéve kivédte Rózsa az alabárd rendkívüli ütését. Kardjával erőseket próbált
vágni Enhoakra de ő mindíg eltért előle. Egymásnak nyomták fegyverüket, hogy minél jobban elökve a másikat könnyen végezhesszesen egymással.  Rózsa végül elengedte
Enhoakot és kibilentve egyensúlyából egy hatalmasat vágott az oldalába. Enhoak még dühösebb lett. Újra rózsának rontott, de most felkészültebben. Újból egymásnak
nyomták a fegyverüket és Rózsa ugyan úgy el akarta engedni Enhoakot. De amikor Rózsa újból el akarta engedni Enhoakot, Enhoak az alabárd alsó végével felütötte Rózsa
két fegyverét és átpördülve, átszúrta Rózsa testét és megszúrva ékkövét. Enhoak sebészi pontossággal szúrt, úgyanis nem törte össze Rózsát és nem is repesztette szét
az ékkövét de olyan helyre szúrt ahol a jövőben igencsak súlyos következménnyel fog járni. De a fájdalom a döféstől magáért beszélt. Rózsa térdre rogyott, majd nem
mozdult. Mindenki csenben volt. Egy szót sem szólva Enhoak elindult és a többi 230 Enokhotonytiai ékkő követte. Ahogy a kiválasztott Ékkő Titánok (Fluorit, Kunzite,
Napkő, Angyal Aura) elhaladtak Rózsa mellett ő felszegezte fejét és rájuk nézett.
(Rq) - Ti is kristályaim. -elszomorodottan
Enhoak végül meggyőzte Amazonite-ot, hogy csatlakozzon az Enokhotonytiaiakhoz és űrhajókba szállva elhagyták a bolygót és a vörös bolygóra mentek. Nemsokkal később
amikor már az Enokhotonytiaiak másik nevükön Try Forcre-iak elhagyták a Földet, Rózsa templomukból kinézve tekintett a Marsra. Nem tudott másra gondolni mint, hogy
hogyan is történhetett ez. Gyöngy, Gránát és Amethyst melléálltak, lelkileg megnyugtassák, hogy ők mellette állnak.
(Gygy) - Enhoak elhagyta a bolygót. A háborúnak vége. Mi győztünk!
(Rq) - Nem..... Egy háborúban...senki sem nyer......
Ekkor Enhoak mint ha hallotta volna amit mondott a bolygólyán ugyekkor monta:
(Eh) - Kivéve engem!!
Vége
Elkezdeve: 2017.01.03 14:13
Befejezve: 2017.02.26 20:45

 

 

 

 

0.082 mp